Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat.

Hol van a határ? A határvonalat mindig lehet látni. Egyrészt, ha belegázolok valakibe, a lelkébe, azt lehet látni és lehet érezni. A fájdalom hatására a másik arca eltorzul, vagy megrezzen, vagy olyan lesz a testtartása, hogy elfordul tőlem, lehajtja a fejét, elkezd szipogni, akár sírni.

Vannak az életben kimondhatatlan dolgok és nehezen gyógyuló sérülések.

Szól a szem, bár hallgat a száj,
És beszéli, belől mi fáj.

Először is minden "bánatnak" van egy természetes gyógyulási ideje. Amíg tart, nem tudsz másra gondolni. Fáj, de közben gondolj rá: "Jó, hogy fáj!" Mert érlel, gazdagabbá, bölcsebbé, elmélyültebbé tesz.

Teljesen bezárkózott, befelé fordult, szinte fizikailag is észrevehető volt rajta a lelki összezsugorodás. Bár a világ számára még mindig egy kifogástalan megjelenésű, szerény nő volt, mindez üres héj volt csupán.

A fájdalom akadályozza meg, hogy a jelen világra végső otthonunkként tekintsünk.

Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.

Nincs keservesebb, mint fájdalmat szavakba önteni akkor, midőn a tett hatalmunkban nem áll.

Valaki mintha rám borulna
Kétségb`esésem kínos éjjelén
S ezer könyörgő könny ragyogna
Bús orcáján, síró szemén...
Valaki mintha mellém állna,
Szép szeliden megfogná a karom:
Nem tudom szétzúzni a szívemet.
Hiába akarom!

A fájdalom színe fekete. S a fekete színnek nincsenek fokozatai.

De e süket tél-támadáskor
Érzem legjobban ősi voltam,
Hogy nem először bandukoltam,
Hogy nem először sírok.

Fájdalom során az ember egyfajta belső ködbe burkolózik, hogy ne kelljen éreznie egy természetes reakciót. Ilyenkor célszerű kilélegezni a ködöt és utánajárni annak a kérdésnek, hogy milyen érzések bújnak meg a köd mögött.

Így senki sem sírt, ahogy én sírok most.
A téli éjbe magam siratom.
Gyertyát ide! A vajudó pityergést
hadd lássam elsápadni ajkamon.

Eszembe jutott, hogy Joroidóban egyszer az egyik fiú a tó közelében egy tüskés bokorba lökött. Amire kikászálódtam belőle, annyira megvadultam, hogy akár egy faágat is keresztül tudtam volna harapni. Ha valaki egy néhány percnyi szenvedéstől is majd meg tud őrülni, akkor mennyit ronthatnak az embereken a hosszú esztendők? Még a kő is elkopik, ha sokan tapossák.