Karácson estéje nagy vigasságszerző,
Tapsol örömében a sok apró-cseprő.

Porszem vagyok én csak ezen a világon,
De kegyelmed érzem, nagyságodat látom.

Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Virág termett a nyomukban,
Mint a meleg napsugárnak.
Fönn lengették a lobogót,
Egy csöpp vér se hullott rája...
És kihajtott egy nap alatt
A szabadság rózsafája.

Tanulj a bokorban nyíló ibolyától:
Kedves illatával ad hírt csak magáról.

Valaki mintha rám borulna
Kétségb`esésem kínos éjjelén
S ezer könyörgő könny ragyogna
Bús orcáján, síró szemén...
Valaki mintha mellém állna,
Szép szeliden megfogná a karom:
Nem tudom szétzúzni a szívemet.
Hiába akarom!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Végigdörgött hazánk felett...
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.

Tudjátok-e, mi a haza?
Erdő, mező, berek, liget,
A mormoló habok közül
Ránk mosolygó tündérsziget,
Kárpátoknak büszke bérce.
A Tisza és Duna tája,
Minden kicsi rögöcske.
Árpád vére hullott rája.
- Bárhová visz szerencsétek,
Ezt a hazát szeressétek!

Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

A hunyó nap sugarában
Nézem, anyám, sírodat:
Sárga-piros rózsáival
Szórja be az alkonyat.

Hulló csillag a szerelem,
Fáj a lelkem, nagyon fáj.
Vigy el innen napkeletre,
Darumadár, engemet -
Nem tudok én itt maradni,
Mert a szívem megreped.

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.