Ha az ostobaságot eleget ismétlik, az ostobaság tudássá változik.

Az emberek változnak, de csak ha hagyják nekik.

Az emberek olykor elképesztően naivak tudnak lenni. Nem néznek az álarc mögé, és meg vannak győződve arról, hogy minden és mindenki az, aminek látszik. Pedig ha tudnák...

Mindenkinek megvannak a maga kísértetei.

Az ember mindig ki van éhezve valami újra, de fontos, hogy az az új valahol találkozzon az én személyiségemmel is.

Ilyenek a mi undok vásárlási szokásaink, mindig azt akarunk venni, ami nincs.

Húsz év múlva az emberek nem fognak már olvasni. Ez így van. Minden idejüket lefoglalják majd a hülyeségek a mobiltelefonjukon.

Az ember mindig azt tartja a legfontosabbnak, amin éppen dolgozik.

Az ember húsevő állat; hogy ne kelljen szégyelnie, hogy testvéreit megeszi, eltagadja a rokonságot; azzal dicsekszik, hogy magasabb eredetű; de minden az állatokkal való rokonságára mutat; úgy születik, mint ők, úgy táplálkozik, mint ők, úgy szaporodik, mint ők, úgy hal meg, mint ők.

Az embert a szokásai tartják egyben. Meg a szenvedélyei.

Olyan könnyű ítélkezni. Olyan könnyű azt kérdezni, hogy egy ilyen értelemmel megáldott ember miért választja a rossz utat. De fogalmunk sincs, milyen mélyen megronthatja a személyiséget a szenvedés.

Értsd meg az embereket! Nem olyan nehéz. Nem bonyolultak. Nem akarnak semmi különöset, csak mindenki más módon akarja azt, amit akar.

Ha olyan helyzet adódik, amelyet azonnal kezelned kell, akkor cselekvésed világos, határozott és valószínűleg hatékony lesz, ha az a jelen pillanat tudatosságából fakad. Ugyanis tetted ilyenkor nem az elméd múltbeli beidegződéseiből fakadó reakció lesz, hanem a helyzetre adott intuitív válasz.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor szeretteit hús-vér valójukban pillantja meg, amikor lefoszlanak róluk a vágyképek, a közös emlékek foszlányai. Amikor új szemmel nézhet rá, egy vadidegen szemével, és újra az első szerelmes percek hevével szeretheti. A könnyek és a rózsaszín köd eloszlása előtti szerelemmel. Amikor még megvolt a tökéletes kapcsolat reménye.

Ahol emberek laknak, ott mindig ott lappang a sötétség. Ilyen az élet. A tökéletesség csak látszat. A felszín. Ha egy kicsit mélyebbre nézünk, rögtön előtűnnek a sötétebb árnyalatok. Ha egészen csontig hatolunk - a vaksötét.