Elcsitítottam a gondolataimat, amennyire csak lehetett, összpontosítottam a légzésre és a távozásra. Nem szabad tétovázni, a bizonytalanság mindig visszahúzza az embert, és ez az élet nagyon sok területén igaz.

Mindenem a tiéd - mondja egy jó anya -, ha többet kérsz, nem adok, mert elrontalak. Inkább bömbölj az ajtómon kívül, minthogy hitvány ember légy.

Rendszerint sok ösvény húzódik a jelen és a jövő között: választások és következmények tucatjai. De néha csak kevés, olykor mindössze két út van.

A hatalmad megvan hozzá, hogy elfuss a végzeted elől, de a barátaid iránti érzéseid nem engedik ezt.

A lelkiismeretlenség elítélése mellett a döntéshozás bátorságát is el kell ismerni ugyanakkor. Mert hazugságban élni mindennél méltatlanabb.

És nekem választanom kellett, hogy azt veszítsem-e el, ami számomra most a legfontosabb – a nőt, akit szeretek -, vagy mindazt a szabadságot és lehetőséget, amit az élet még kínál nekem.

A magam élete már nem fontos, csak a barátaimé és a családomé. Az ő érdekükben el kell utaznom messzire, oda, ahol nem árthatok nekik.

Nem lehet előre sikeresen eldönteni, hogy a kenyérnek melyik oldalát érdemes megvajazni.

Minden élő úgy jön a világra, hogy nem akarta. Az állat is, az ember is. De az ember abban különbözik az állattól, hogy gondolkodhat, és gondolatainak megfelelően cselekedhet. Megszüntetheti azt az állapotot, amelybe akarata ellenére kényszerült. Megszüntetheti az életét.

A rossz mellett ott áll a jó is. Azért van jó, mert rossz is van: mindkettő a szabad ítélet, a szabad akaratunkból származó döntés következtében jön e világra.

Dacolhatok még, Isten, véled is.
Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.

Néha ahelyett, hogy a megfelelő úton haladnál, letérsz a kitaposott ösvényről.

Emlékszem, egyszer azt mondtad, hogy a jó elhatározásokban mindig van valami végzetes - az, hogy későn fogamzanak meg.

Ha az embernek nem kell döntéseket hoznia, akkor nincs miben csalódnia.

Minden döntésed egy hiba.