Amikor az ember le tud mondani a rettentő élni akarásról, s úgy érzi, mintha feneketlen ködbe hullana, akkor kezdődik az igazi élete mindazzal, amire rendeltetett, és amit soha nem ért el. Ez valami kimondhatatlanul nagy dolog.

A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről.

Az aggályok az akarat férgei.

Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek - bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.

A bátorság nem más, mint egy másodpercig visszatartani a félelmet.

Tartsd észben, hogy sok ember hal meg a hitéért; tulajdonképpen elég mindennapos jelenség. A valódi bátorság az, ha életben maradsz, és szenvedsz azért, amiben hiszel.

Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.

Félig él, aki fél.

Erőt, bátorságot és önbizalmat nyersz minden olyan alkalommal, amikor valóban megállsz, hogy a félelem arcába nézz - ehhez azonban olyat kell tenned, amit úgy vélsz, nem vagy képes megtenni.

Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik; Bátran lépj, hogy utóbb fény koszorúzza fejed.

Életed merészséged arányában zsugorodik össze vagy tárul szét.

Merjünk boldogok lenni, ez a legszebb bátorság.

Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.

Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság.

A gyáva többször hal meg sír előtt,
A bátor egyszer ízli a halált.