Elérkezett az idő, amikor több kockázat rejlett abban, ha megmaradok bimbónak, mint ha virágot bontok.

Minden barát egy-egy világot testesít meg bennünk, egy világot, amely esetleg nem létezett, mielőtt belépett az életünkbe, és csupán a találkozás hozta létre.

Amíg élek, szenvedek, tévedek, kockáztatok, adok és veszítek, addig meghátrál előlem a halál.

Az álmok mindig előttünk szaladnak, hogy utolérjük őket, ám megéljük a pillanatot is. Ez az igazi művészet.

Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek, hanem amilyenek mi vagyunk.

Életed merészséged arányában zsugorodik össze vagy tárul szét.