Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé.

Dicsérjék mások hálaadó lélekkel tanítójukat, az élet felé nekem egy kutya mutatta meg az utat.

A kutyát jobban szórakoztatja az ember, mint az embert a kutya, amiből egyértelműen következik, hogy az ember a nevetségesebb.

Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt.

Az állatok nem egyebek, mint erényeink és bűneink szemünk előtt kóválygó képletei, lelkivilágunk látható kísértetei. Isten látni engedi őket, hogy elgondolkoztasson bennünket.

Számomra nincs nyilvánvalóbb igazság annál, hogy az állatok ugyanúgy rendelkeznek a gondolkodás képességével és értelemmel, mint az emberek.

A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.

Egy zsákmányul kiszemelt állat élete sosincs biztonságban, hiszen nem tudhatja, mikor követ el valami súlyos hibát, amely egy oroszlánt végzetes támadásra ingerel. Ezek az állatok mégsem élnek állandó félelemben, nem készülnek minden pillanatban a halálra.

Ha a vágóhidaknak üvegfaluk lenne, mindenki vegetáriánus volna.

Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.

Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni. Az ő számukra egy világ dőlt össze.

A kutyák felnéznek az emberre, a macskák lenézik. Egyedül a disznó szemében vagyunk egyenrangúak.

A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.

A macskák soha nem rejtik véka alá, ha igényt tartanak valamire.

Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert.