Az önművelés számomra a legjobb kikapcsolódás is egyben. Szinte éhséget érzek az "agytornára". Nem lehet elmenni a dolgok mellett, hiszen tíz-húsz év alatt annyi minden történik, mint régen évszázadok alatt. Sajnálom azokat, akik ezt nem veszik észre, és csak magukkal vannak elfoglalva.
Nem árt néha tudatosan irányítani önmagunkat, hogy észrevegyük a boldog pillanatokat. Nem szabad ezeket könnyen elengedni. Szabadjára kell engedni az érzelmeket, hogy valóban kiélvezhessük minden pillanatát. Ha beleégnek a tudatunkba, ezekből lesznek a legszebb emlékek.
Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel,
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell,
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő,
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a nő.
Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák.
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.