Magában gyászol, aki igazán gyászol.

Az igazság kevés szóba is belefér. Aki hosszan beszél, sokat hazudik.

A gyakori bocsánatkérőnek végül "nem jut" már bocsánat.

Nemcsak szóval, bocsánatkéréssel, hanem tettel is illik jóvátenni hibáinkat.

A szerelem a mennyország szivárványos csücske, felvillan és eltűnik a barátság embernyi tengerében.

Az egyenjogúságot hiábavalóan keressük a lábak között. Hiába erőltetik a férfiasodó nők, és a nőiesedő férfiak kificamodott öltözködésükkel, a valamikori gyengébb nem pedig hiába erőlteti fiús hajviselettel, férfiaktól eltanult dohányozhatnékjával, trágárkodásaival. A nő, a génjeibe rótt hirtelen hangulatváltozásoknak köszönhetően, már nem az egyenjogúságért küzd, hanem az uralkodásért, és ilyenkor visszaveszi ősi fegyvereit, nemiségét fitogtatja, a meztelenkedés divatjának hódol, amíg van mit mutatnia, vagy hervadó bájainak idején a sejtetést műveli, szolgai férfiasságra idomítva ellenfeleit. A felülkerekedés vágya hajtja az ágyban is, uralkodni akar a tétlenségre ítélt férfi fölött. Az odaadó nő helyébe a szeszélyes nő lép és egyre inkább csupa kapkodás az élet.

Az emberi élet leggyötrőbb vágya: minél többet összegyűjteni azokból a mámoros pillanatokból, amelyekért érdemes élni. A boldogság keresése kielégíthetetlen vágyunk, beteljesülésével véget ér életünk.

A nők szépségének titka egész valójukban van. Abban a képességükben, hogy akár egyetlen mozdulatukkal, cunamihoz hasonló érzelmi szökőárhullámokkal felboríthatják a férfiak józan ítélőképességét.

A szerelem két szólamban előadott dal, időnként összecseng a két előadó hangja. Duettben érezni és élni - erre születni kell.

A félelem a szépnek nevezett élet fogszabályozója.

Tabuk környékén születnek a merész gondolatok. A teremtés, a lét, az elmúlás, a hit és ehhez hasonlók, a tudatunkban észrevétlenül meghúzódó kérdések kemény diók. Beláthatatlan időkig rágódik még rajta az emberiség. Hétköznapi dolgok, olykor ünnepi tálalásban. A magány az igazi ünnep. A meditáció az ész tornaórája.

Csakis akkora a mi világunk, amekkorát belőle az agyunkkal látunk. Hinnünk kell a szemünknek, de gondolatban ennél is többre vagyunk képesek. És nem vagyunk egyformák. Agyvelőnk súlya sem azonos, gondolataink fajsúlya is más és más kell, hogy legyen.

A gondolatoknak súlya van. A mondatok értéke a benne található gondolatok súlyától függ. Az üres mondat-kavalkád: fecsegés.

A szerelem egyszerű vegyi folyamat. Vegyünk egy olyan valamilyen erősségű, testünkben termelt sugárzást, vagy bioáramot, amit sajátos pillantásainkkal irányítunk és kutakodva szétszórunk a világba, hogy ott megtalálja a velünk együtt érző, együtt rezgő egyedet. Az együttrezgés eredménye a megnyugvás. Erre vágyunk.

A gyerekek tudásban, az új megismerésében és elsajátításában bármennyire is megelőzik az anyjukat, a szülő iránt érzett tiszteletük és rajongásuk nem változik, csak kivételesen szélsőséges esetekben, fájdalmas katarzis nyomán apad el.