Vajon a karácsonyi kirakatban üldögélő
bánatos macikáknak mosolyra áll
majd attól a szája
ha rájönnek
hogy a szeretet jegyében
hamarabb melegségre találnak
mint a hajléktalanok bárhol a világon?

Legyen ez a tömbökben szanaszét szakadó ország
a Te országod

Kiszolgáltatottá lesz
az ki szeretni gyáva
nem a pengevékony száj
mögé harapott szavak
a bizonytalan szerető tesz azzá
szerelmi csapda ez
ha nem vagy bátor elfogadni
és hős viszonozni
felkínált szerelmemet.

Egy vagyok a legtisztább dolgokkal
szűz hóval hintem be lábad nyomát
hogy a fájdalmas emlékek
ne találjanak el hozzád
és a Tó felől hirtelen támadó széllel
felöklelem a jókedved ellen
hadba verődő híreket
mert amikor mosolyod tengerén
megbízhatóan ring ajkad bárkája
még jobban szeretlek.

S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem.

Önmaguk istenítésére
vannak emberek
akik önző módon hisznek
pótolhatatlan egyetlenségükben
s hogy felettük nem jár el
a cserbenhagyó idő
a történelembe írva látják nevüket
pedig az csak egy kavargó porfelhő.