Mint égve felejtett lámpában a villanykörte
izzik bennem a fájdalom bár lennél porcelánedény
összetörnélek keresztet vetek a táj homlokára
amerre mentél visszafordíthatatlan az út mint a folyó
kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a tévedésbe.

Ezrével elhaló sejtjeim gyászolom. nehéz
a helyreállítás egy szerelmi atomcsapás után.
Szívkövületek. határozottan nyomom az eszkép
gombot. nem ezt kértem, nem így akartam.
Életem veszteségek sorozata.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy megtanítsa velünk
a mélyebb megértést, viszont elég hosszú ahhoz,
hogy kitalálhassuk a megfelelő kifogásokat.

Jó, ha van kihez
visszatérni, de nincs borzalmasabb valakivel
magányosnak lenni.

Törvénytelenül ültél
szívem terített asztalához
pedig etikám elektromos vezetékén
ott volt a figyelmeztető tábla
vigyázat nagyfeszültség
sokáig vártam
de mire rájöttél mit kell tenned
már nem volt
se teríték
se asztal
se szív.

Ne szégyelld
ha szemed sarkából bú szivárog
Az az igazgyöngy is tied.

Ami szerelmet neked ajándékoztam,
örökre az enyém marad.
Ami benned szándék volt csupán,
mindörökre elveszett.

A szerelem életrajza nem tartalmazza
a kísértések és a sóvárgások erejét, ha
váratlanul lecsap rád annak az illata,
aki még ott kóvályog benned, betegen
a várakozástól, mert nem mész utána.

Tekinteted vallató fényénél beismerem
lejárt szavatosságú félelmeimet, szívgödör-
be lökött rajongásaimat. Már nem vagyok
fogékony, ölemben épp csak áttelelnek
a vágyak. A gondleves elfogyott. Hagyj fel
a gyönyördiétával. Még nem vagy elég
olvadékony. A szenvedély mikrohullámú
sütőjében melengetlek. Úgy szeretlek,
majd megeszlek. Szerelemfertőzés.

Nem mozdultam mellőled, látni akartam,
amint a fotel karfájára hajtogatod levetett
álmainkat. Tudni akartam, megédesül-e
az éjszaka íze, ha kiejtem neved.
Fölismeri-e szemed ikercsillaga
a véglegességet kiterített szívemben.

Ha nem szeretnél, bárki lehetnék,
s ha nem szeretnélek, nem lehetnél
az egyetlenegy.

Szeretnék
szád sarkában álomízű
nyálcsepp lenni
emlékeztetni éjszakák
nappalok küszöbén
a bátortalan hajnali fényre.
Ébredés után
párnádon maradt
mélyedés lenni
mely puhán az ágyba
visszahívogat.

Hajtsuk fel gyorsan
a mámort
Szememben szemed
gyújtson fényt
S hajamban ezer csókod
legyen a virág.

Hány halál
rabolja ki még hatodik érzékünket,
hány hiány telepszik még mellkasunkra,
míg egy felülírhatatlan virradat
elrongyolja torkunkban
a visszafojtott sírásokat?

Elhagyom a naftalinba
tett öregedő időt, hogy találkozzam
önmagammal.