A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.

Szeretetről beszélni egyedül nem lehet.

"Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.

A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.

Akinek látod magad: azzá leszel.

Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes és süt a napja. Aki nem szeret, az olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.

A szeretet azt jelenti, hogy fölfelé nézünk egymásban.

Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.

Akiben felvillan a szeretet, elkezd többes számban gondolkodni.

A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége?! Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért, mert egyszerűen természetellenes.

Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.

Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.

Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!

Miféle átkozott, rongy dolog ez a híres Szerelem, nem egyéb, mint hogy az életerőt kiszívjuk egymásból, és nem boldogságra, fenét! egymás húsára éhezünk, mint a kannibálok.