Az idő nem vár.

A csatatéren nehezen ismeri meg az ember, ki a barátja.

A történelem nem ismer példát arra, hogy valaha is értelmesen és a nép javára kormányozta volna az országot jött-ment bitorlók maroknyi csoportja.

Hiába fordítja ki az ember a rossz nadrágot, csak megmarad rajta a lyuk.

Ha mán egyszer nekifogtál szántani, szánts az utolsó barázdáig.

Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.

A hantot a fű, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni szeretteik - mert rövid az emberi élet és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon.

Idegennek hinni veszedelmes dolog.

Két rossz közül mindig a kisebbiket kell választani.

Ha az urak veszekednek, a nép issza meg a levét.

Becsületesen nem is lehet meggazdagodni!

Ha a fejét leütik valakinek, hát a lába nem tud meglenni anélkül.

Az élőkért kell aggódni, a holtaknak már úgyis kevésre van szükségük.

A felnőtt ember a kisfiúhoz képest kétségtelenül erősebb, de ha a felnőtt öregszik, megroskad, az a kölyök könnyen elbánik vele.

A történelemben többször előfordult, hogy túl hosszúra nyúlt háború idején még a legkitartóbb és legfegyelmezettebb hadseregek erkölcse is megingott.