Amikor valamin nem tudjuk túltenni magunkat, ez rendszerint azért van, mert még mindig neheztelünk valakire.

Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből.

A bennünk lakozó gyermek olykor csak akkor képes megengesztelődni, ha már bosszút állt.

Sokkal könnyebb megbocsátanom, mint gondoltam. A megbocsátás gondtalanná és szabaddá tesz.

Szeretettel tekintek vissza a múltra, és kész vagyok a régi tapasztalatokból okulni. Nincs jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. A múlt lezárult, végérvényesen. Számomra csak a jelen létezik.

Ha boldogan szeretnénk élni, meg kell őriznünk optimizmusunkat. Ha sikereket akarunk elérni, hinnünk kell képességeinkben. Ha szeretetre vágyunk, nem vezérelhet bennünket a gyűlölet. Ami sugárzik belőlünk, amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk.

Ha úgy határozunk, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak, helyzetünket kilátástalannak tekintjük, a Világegyetem támogatni fog bennünket ebben az elképzelésünkben, és már el is vesztünk.

Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.

Biztonságos önmagamnak lennem.

Könnyedén engedem el a régit és örömmel fogadom az újat életemben.

Kész vagyok felhagyni az örökös kritikával.

Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni.

Ha igazán szeretjük önmagunkat, életünkben minden sikerülni fog.

Az önbizalom egyik ismérve, hogy nem hagyatkozunk mások véleményére!

Megváltozunk akkor, ott és úgy, miként az számunkra kijelöltetett.