Hogy nyugodtan alhass,
üres legyen az alhas.

Az életem elrongyolom,
olyan már mint egy rongy gyalom,
de még a föld is langy alom
csak hálj te vélem angyalom.

Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán -
s megérted!

Hiszek a költészet öncélúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, mint hogy szép legyen.

A köszönet legszebb formája: az őszinteség.

Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,
és senki meg nem értett még soha.
Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
s olyan borzasztó a sötét szoba.

Én félek.
Az élettől és sötéttől,
mely mindenütt kegyetlenül elér.

Én
- hazug a rím -
nem leszek soha vén.

Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,
Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.

Életem legnagyobb élménye - amely folytonosan visszatér - az a gyermekkori megismerésem volt, amikor egyszer rádöbbentem, hogy nem értem, hogyan, milyen céllal kerültem erre a világra.

Te adj a szemeimre könnyet,
mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok.

Türelmetlen vér nyargalt ereinkben,
szerettünk volna mindig menni, menni,
mit is sejtettük, hogy ez itt a minden,
és ami aztán jött, a semmi, semmi.

Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt.

Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.