A tisztítótűz is itt van, az életben. Szenvedésnek hívják. A belőle szabadulni vágyó ember figyelmesen átadja magát neki. Tanulni akar belőle. S ha érted már, mire tanít a szenvedés és hogyan - én csupán arra akarlak megtanítani, hogy képes legyél érteni a szenvedés nyelvét - , rájössz majd, hogy a mennyország is itt van. Mostnak hívják.

Azzal kelj egybe, akihez hűnek lenni annyi, mint magadhoz hű maradni.

A házasságok az égben köttetnek. Amivel a magam részéről csupán azt akarom mondani: abban a percben, mikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok, ám azonmód fel is támadtatok, mint Egy közösség: mint egy Mi.

A szeretet az egyetlen erő a földön, amelynek bizonyíthatóan semmi előzménye... Nincs alapja. Így hát nem is fogy ki. Hova nyúlunk önmagunkban, amikor úgy döntünk, hogy ezt a pasast, illetve ezt a csajszit minden határon túl elviseljük? E nagylelkűségünkkel megajándékoztuk őt valamivel: a megértésünkkel, illetve azt megelőzően a figyelmünkkel. Így ő most már nem teljesen meztelen. A szeretetünket adtuk neki, azzal ruháztuk fel. Ez a szeretet hatalma: osztogatással gazdagodunk, és sosem egyedül.

Sokan, az emberiség nagyobb része szeretethiányos. Azok beszélnek róla legtöbbet, követelik meg a szeretet jelenlétét, akik a legkevésbé tudják, hogy mi az. A szeretet nem érzelmi ömlengés, önostorozás vagy igehirdetés, hanem áldozat: figyelmet áldozunk a másikra. Ez a figyelem teljes. Ezt jelenti például a kifejezés: hallgatlak, a tiéd vagyok.

A nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár - kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön.

Aki szerelmet hazudik, kegyetlenül megfizet majd buta önzéséért. Az életed az egyetlen, ami a tiéd: ha áruvá teszed, áruvá is lesz, tárggyá. Meghalsz, mielőtt meghalnál.

A személyiség válságokon át fejlődik. A tapasztalat szenvedéssel jár. Általa tanulunk: bevéssük a leckét.

A válságot tűrni kell: időt kell adni, hogy a lélek, aki lassú, megértse magát. Oda kell húzni magunkhoz a bajt, gyere, a tiéd vagyok. Nem leszek öngyilkos, elfogadom magam. És téged is. Ekkor a bú gyakorta elillan. Az ördög nem szereti, ha szeretik. Te pedig továbbléphetsz. Egy szinttel feljebb, ahol kis idő után vár rád - egy újabb élet-válság.

Mikor elér az élet-válság, hogy kilábalj belőle, olyan póztalanul őszintének kell lenned magadhoz, amilyen még sose voltál. Az igazi őszinteség mindig nagyon új: egészen szokatlan. Úgy kérdezd magad, mint a legjobb barátodat. Ne higgy az álszenteknek; szeretned kell magad akkor is, mikor minden lépésed rossz, különben a másikat sem tudod majd szeretni, mikor az hülyeségeket csinál és hazudik magának, de nem csak ezért: szeretned kell magad, hogy legalább egyvalaki szeressen.

A szerelemmel az a gond, hogy míg egyfelől senki nem tudja róla pontosan, micsoda (csak "érez"), másfelől minden alól felmentést ad, szubjektíve legalábbis: az ember ugye "nem tehet róla", hogy "szeret", a szívet nem lehet felelőssé tenni, a szerelem "vak". Ámor nyila nem válogat, szokták mondani.

A sorscsapások felett nincs hatalmunk. Muszáj elviselnünk, ami történt, bármilyen nehéz. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy nem gyűlöljük meg az életet, különösen nem a mások boldogságát azért, mert a miénk elveszett.

A helyes döntésnek nem oka van, hanem eredménye.

Nem ismerjük magunkat. Ez teszi az embert kiszolgáltatottá.

Ha tudod, hogy ismerkedésed önmagaddal egy életen át tart, nem itatod az egereket semmiségek, aljasságok (a kettő ugyanaz) miatt, arra nincs időd. De igenis megálljon a kezedben a toll vagy a tű, ha valami kínosan újat hallasz magadról! Ezt onnan tudod, hogy a belső hang azt mondja: igen. Ez nem rágalom. Ez így van. Az sem baj, ha napokig nem tudsz napirendre térni a magadról szóló rossz hír felett. Minél nagyobb gyakorlatot szereztél az önmagadhoz való őszinteségben, annál rövidebb ideig kínlódsz majd, meglátod.