Mi, emberek, mazsolák vagyunk még, újoncok a fajok között, még a százlábú is leelőz minket. De ha azt vesszük, milyen sebességgel irtjuk a többi fajt, jobban vigyázhattak volna. Ha van eszük, felfalnak minket, mihelyst lejöttünk a fáról.
Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.
Állatként tekinteni az emberekre szórakoztató és tanulságos hobbi, kicsit mind butábbnak, ugyanakkor esendőbbnek tűnnek tőle. És olcsó hobbi - nem kell hozzá sem drága klubtagság, sem különleges felszerelés.
Miért kell a kapcsolatoknak feltétlenül fejlődniük? Azt szeretném, ha minden úgy maradna, ahogy van és volt, az idő álljon meg, hogy a gyerekek soha ne nőjenek fel, és én ne kopaszodjak meg.
Amíg fiatal az ember, nincs szüksége a boldogsághoz se plazmatévére, se magas oktánszámú üzemanyagra. Egy sátorral a biciklijük csomagtartóján bejárnak hegyet-völgyet, és őrülten szerelmesek a mellettük kerekező lénybe!
Minden pasi a férfiasságát akarja bizonyítani, bármi áron, még akkor is, amikor a tesztoszteronszintje már valahol a bokájánál jár. Milyen érdekes lehetne, már csak a változatosság kedvéért is, egyszer egy olyan nyugdíjassal találkozni, aki lazán közölné, hogy szeret virágot szedni.
Az emberek világában, éppen úgy, mint az állatokéban, fontos a testbeszéd és a viselkedés tanulmányozása, sokkal inkább, mint a szóbeli közléseké. Az állatok egyszerűek, őszinték. Csak az ember rejti érzéseit a szavak ködfüggönye mögé.
A felnőtt egyedek násztánca az egyik legszebb és legmeghatóbb jelenség, amit az ember megfigyelhet. (Ez érvényes mind az ember-, mind az állatvilágra.)
A nyafogókkal és az összeférhetetlenekkel könnyen elbánok, de a szomorúakkal nem tudok mihez kezdeni. Úgy érzem, mintha az én feladatom lenne, hogy akaratuk ellenére felvidítsam őket.
