Tegyük fel, hogy egy öngyilkosjelöltnek tálcán kínálják fel a halált - parancsoljon, csak engedje el a korlátot, ezt akkor sem éli túl, ha meggondolja magát! Vajon elengedné? Nem, azt hiszem, öntudatlanul is az életösztön győzedelmeskedne. Ki dobná el magától az életet heveny életveszélyben?
Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?
A depressziósok csak magukkal törődnek, és megnyomorítják a környezetüket.
Belezúgtam. Az ócska, banális módon: ébredéskor ő az első gondolatom és elalváskor az utolsó. Márpedig ilyen állapotban az ember nem arra vágyik, hogy a szerelme szerződést kössön vele, hogy alkalomadtán majd kiüríti utána a bilit.
Egyesek gátlástalanul képesek uralkodni másokon. A szavaik fájnak, mint a szúnyogcsípés, még sokáig viszketnek, véreznek. Az ember elképed, hogy lehetnek ilyen gonoszak, és igyekszik elkerülni kellemetlen támadásaikat. Nem gyávaság kitérni az útjukból, mert ők soha nem szégyellik magukat, így aztán nem is változnak meg soha.
Egy szép napon egyszer csak elvonul a sötét felhő, mintha soha nem is létezett volna. Nem mindennapos jelenség, de előfordul, ráadásul sokszor látszólag minden ok nélkül. Nem történik semmi különös, csak eltűnik az árnyék.
Miért kellene mindenre emlékeznünk? Én kiválasztom a legszebb emlékeimet, egy kicsit kifényesítem őket, ezt-azt hozzájuk teszek vagy elveszek belőlük. És így mindennap tudok örülni, ha másnak nem, hát annak, hogy ezekre még emlékszem!
Néha éles fényben meglátom magam a tükörben, és arra gondolok, hogy a bőröm alatt a csontjaim biztosan zokon vették, hogy milyen buzgón igyekszem elrejteni őket. Csak arra várnak, hogy végre ők is napvilágra kerüljenek.
Sose utasíts vissza semmit, ami jót ígér... persze ameddig másoknak nem ártasz vele.
A szerelemnek végtelen sok arca van. Képtelenség holmi röntgenfelvételen kimutatni. Tökéletes párok is elválnak, sokszor alig néhány év múltán.
Minden ember jéghegy. Ne feledjük, hogy a személyiségünk kilenctizede a felszín alatt található. Ez teszi érdekessé az életet.