Itt az ideje
hogy a gyámoltalan lélek
térdre hulljon
és kiokádja
bűneit.

Miért haragszol, vagy miért untad el szerelmünk?
Ablakod sötét függönye mögött hallgasd csak
mosolyodtól részegen énekelek most is
s a te szemeiddel néznek le rám a csillagok.

Te vagy az, aki után lámpással futottam.
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.
Te vagy az, akiért érdemes az élet.
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

A művészetnek nem célja, hanem oka van.

Mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől...

Mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal
meghosszabbitja a köldök-
zsinórját...

Barátaimmal azonban hadilábon állok.
Sokat kotyognak vagy némán bámulnak a világba
amit ismerni szeretnének s ha elindulnak felé
sírva visszafordulnak mert az út feltöri lábukat.

Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.

Élt egy ember
és keresztre feszítették.