Fájdalmatok annak a héjnak a feltörése, amely magába zárja megértéseteket.

Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán.

Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.

Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni, ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.

Egy asszony képes egyetlen mosollyal elfátyolozni az arcát.

Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.

A szerelem és a kételkedés sohasem voltak felületes ismerősök.

A kényelem lakájként kezdi és főúrként végzi.

A munka a láthatóvá tett szeretet.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.
Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.

És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.

Az öröm: a mélységnek magassággá változása.
De nem a mélység, sem pedig a magasság.

A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.

Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat.