Mindenkinek teljesen elvette az eszét a mánia, hogy birtokoljon dolgokat. Minden holmijuk papírvékony és épp annyira maradandó is, mint a papír. Az emberek is.

Egy ember nem feltétlenül olyan, mint amilyennek te hiszed.

Ha az életed nem valami nagyobb jó szolgálatának szenteled, akkor legalább a halálod szolgálja a jót.

Annyira elfoglal a létezés, hogy fogalmad sincs, milyen mérhetetlenül páratlan vagy.

Az elhunytakat nem tesszük halhatatlanná azzal, hogy írunk róluk. A nyelv eltemet, de nem támaszt föl.

Ha az ember végigmimikrizi az életét, oda jut, hogy már semmi sem lesz valóságos.

A jövő kiradíroz mindent - nincs a hírnévnek vagy a zseninek olyan foka, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk a feledést. A végtelen jövő lehetetlenné teszi ezt a fajta fontosságot.

Annyit számítasz, mint amennyit azok a dolgok számítanak, amiket csinálsz.

Betegségben és egészségben. Jóban és rosszban. Szegénységben és gazdagságban. Míg a hajnal el nem választ.

A világon semmi sem lehet olyan unalmas, mint más emberek álmai.

Az öröm nem a végrehajtásban rejlik, hanem az eltervezésben.

Micsoda csalóka dolog is azt hinni, hogy egy személy több lehet, mint egy személy.

Ezt mindig olyan nevetségesnek tartottam. Hogy valakik azért akarjanak veled lenni, mert jól nézel ki. Mintha a reggeli gabonapelyhedet is a színe, és nem az íze alapján választanád ki.

Végtelenül sok szám van a 0 és az 1 között. Van 0,1 és 0,12 és 0,112, és még ezeken kívül is végtelen mennyiség. Természetesen ennél is végtelenebb mennyiségű szám van a 0 és a 2 között, vagy a 0 és az egymillió között. Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások.

Az emberi falánk becsvágyat sosem elégítik ki a valóra vált álmok, mert mindig ott van a gondolat, hogy jobban és újra is meg lehetne csinálni!