Némelyik döntéssel más döntéseket is befolyásolunk.

A gyerek olyan, mint egy seb. Egy nyitott tartály, amelybe az élet sót szórhat.

A fent és a lent nem létezhetnek egymás nélkül. Gondoltál már erre? A jóságnak csak akkor van értelme, ha van gonoszság is. Valami csak akkor lehet nagyobb, ha létezik kisebb is. A magasabb rendű civilizáció csak akkor lehetséges, ha az alacsonyabb rendű ösztönöket száműzetésbe küldjük, le a csatornákba, a bányákba, a magánklubokba, vagy el a távoli gyarmatokra.

Az ember a történelme egyik oldalát nem tudja lerombolni anélkül, hogy az egész történelmét tönkre ne tenné.

Az igazságot addig lehet hajlítgatni, amíg a történelem, ami utána jön, meg nem változik.

Ha az ember megnyeri a harcot a múltért, akkor az övé a jövő is.

Némelyik döntés hatása messze túlnyúlik azon, amire maga a döntés vonatkozik.

A múltat sohasem szabad fontosabbnak tekinteni annál, mint ami utána következik.

A jövő olyan lesz, amilyenné alakítjuk.

Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hogy hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek.

Ha lehúzom a függönyt a szemem mögött, és azt képzelem, hogy sakál vagyok a sivatagban, és egész nyáron nem ehetek mást, akkor bármit le tudok nyelni.

Néha a saját szívemben sincs elég hely magamnak.

Vannak dolgok, amelyek most-vagy-soha alapon működnek.

Ha hinnék Istenben, hálát adnék neki az internetért.

Ez a harag. Ami belebújt a testembe, a bal karom tövéből a bal kézfejemig haladva, elérve a körmökig, igen, ott kezdődik, a körmöknél, ott is végződik, kígyózik tovább a combokba, egyszerre a bal és a jobb oldalon, kúszik, összegabalyodik a harag, s érzem, ahogy egyre szorosabban körülfonja a térdemet, a bokámat, a lábujjaimat, pedig szükség lesz a lábujjaimra, ha rohanni akarok.