A gép csak eszköz, amely avval, hogy a számítások és értékelések terhének egy részét leveszi az emberek válláról, elősegíti a gyorsabb előrehaladást. Az emberi agy feladata ugyanaz marad, ami eddig is volt: egyre újabb és újabb adatokat gyűjt az elemzéshez, és újabb és újabb elgondolásokat tesz próbára.

Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: "Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén." Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak tükröt nem tart eléd valaki?

A legreménytelenebbül ostoba az, aki nincs tisztában azzal, hogy bölcs.

Nem születhetnek zsenik és szentek, ha nem léteznek a normát messze túllépő emberek, és nem látom be, milyen jogon kíván a normákat csak az egyik irányba túllépő egyéneket. Valamiféle szimmetriának lennie kell.

Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legföljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit.

Ha az ember semmi módon nem jut el a szükséges tudásig, a végén azt kérdi: "ki tudja, mi lesz?" - és a képzelet ad rá választ.

Életünk legszomorúbb vonása az, hogy a tudomány gyorsabban gyűjti az információkat, mint a társadalom a bölcsességet.

Őseink pont olyan bölcsek voltak, mint mi, talán bölcsebbek is. Vajon mi tudnánk-e oly kevésből ily sokat alkotni?

A számítógép embertelen: egyrészt tökéletesen programozott és szabályosan működik, ráadásul teljesen őszinte.

Én ateista vagyok, a lehető legnagyobb mértékig. Sokáig tartott, amíg kimondtam. Már jó pár éve ateista vagyok, de valahogy úgy éreztem, intellektuális felelőtlenség azt mondani, hogy valaki ateista, mert ez valami nem létezéséről a tudásunk. Valahogy jobb volt azt mondani, hogy humanista vagy szabadgondolkodású. Végül úgy döntöttem, hogy én legalább annyira érzelmi lény vagyok, mint gondolkodó, érzelmileg pedig ateista vagyok. Nincs rá bizonyítékom, hogy megmutassam, Isten nem létezik, de ezt olyan erősen gyanítom, hogy nem akarom pazarolni az időmet.

A sci-fi írók látják az elkerülhetetlent. És bár a problémák és katasztrófák lehetnek elkerülhetetlenek, a megoldások nem.

A különböző sci-fi történetek ugyanolyan triviálisnak tűnhetnek a ma vak kritikusainak és filozófusainak, mint akármikor. De a science fiction magja, a lénye, a fogalom, ami körül újít, kritikus lehet a megmentőnknek, ha egyáltalán meg kell, hogy mentsenek.

A változás, a folyamatos változás, az elkerülhetetlen változás az, ami a társadalom meghatározó tényezője manapság. Semmilyen érzelmi döntés nem történhet anélkül, hogy nem csak a mai világot, hanem a jövőbeli világot figyelembe vennénk. Ez viszont azt jelenti, hogy az államférfiúinknak, az üzletembereinknek, és egyáltalán mindenkinek sci-fi módon kell gondolkodnia.

Ha az orvosom azt mondaná, hogy csak hat percem van hátra élni, nem tűnődnék. Egy kicsit gyorsabban gépelnék.

Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik.