Gyűjtsd össze a kérdéseidet ellensúlynak, aztán tedd az időleges adataidat a mérleg másik serpenyőjébe. A megoldások bármely szituáció egyensúlyát megbontják. Az egyensúlytalanságok mutatják meg azt, amit keresel.

Ne gondolj a "Jövőre". Eleve elrendeltetett? Akkor mi van a szabadsággal, amit a születéseddel kapsz?

Az idő nem méri önmagát. Csak rá kell nézni egy körre, és ez nyilvánvaló lesz.

A kész megértés gyakran térdreflex, és a megértés legveszedelmesebb formája. Átlátszatlan fedőlapot borít a tanulás képességére. A törvény ítélkezési precedensei működnek így: zsákutcákkal szórják tele az utad. Vigyázz. A megértés semmi. Minden megértés időleges.

Sose válassz egy utat amiatt, mert valami drámai gesztusra ad lehetőséget.

A volt rabszolgákból rettenetes gazdák lesznek.

A legveszedelmesebbek azok tudattalan szimpátiák, amelyek arra késztetnek, hogy ellenségedet azért kíméld meg, mert az ellenség a léted igazolása.

Azt a vadságot, amit az ellenfeleink felé mutatunk, mindig mérsékli az a lecke, amit meg szeretnénk tanítani.

Az igazi harcos sokszor jobban érti az ellenségét, mint a barátait. Veszedelmes buktató, ha hagyod, hogy a megértés szimpátiához vezessen, mint ahogy vezet is, ha őrizetlenül hagyják.

Ne támaszkodj pusztán az elméletre, ha az életedről van szó.

Ahhoz, hogy valamit jól ismerjünk, tisztában kell lenni a korlátaival. Csak akkor mutatkozik meg a dolgok valódi természete, ha a tűréshatáraikon túlra feszítjük őket.

Mindnyájan úgy választjuk meg társaságunkat és a környezetünket, hogy az tükrözzön minket.

A fejszés vadász lesújthat a testre és lesújthat az elmére. Az elme rettegése elől azonban nem lehet menekülni.

Egyesek sosem vesznek részt a dolgokban. Az élet csak úgy megtörténik velük. Ostoba szívóssággal léteznek, és dühvel, erőszakkal reagálnak mindenre, ami kiemelhetné őket a biztonság nehezteléssel teli illúziójából.

A szavakra nem szabad odafigyelni. Azt kell nézni, mit csinál a személy. Így lehet megtudni az indítékokat.