Ateista vagyok, és az a benyomásom, hogy meg kell védenem az ateizmusomat. Egy ateistát bárki bármikor támadhat. Pedig az ateizmus nem ütközik törvénybe. De ha egy vallásos személyt támadnak a vallásáért, az mindjárt katasztrófa. És folyton azon csodálkozom, és életem végéig csodálkozni fogok azon, hogy a vallás ereje még ma is olyan nagy, hogy háborúzunk, gyilkolunk istenért. Tisztelem a vallásos embereket, nem mondtam, hogy nem, de megdöbbent, hogy még mindig ölünk és ölünk és ölünk és ölünk egy olyan istenért - akár létezik, akár nem -, aki azt mondja, hogy jónak kell lennünk egymáshoz.

A tömeget semmi sem győzi meg jobban egy ideológia igazáról, mint a monumentális épületek.

A megismeréshez folyamatos kísérletezésen és tévedéseken át vezet az út.

Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.

Senki sem abban a világban hal meg, amelyikbe született. Elég egy pislantás, és rá se lehet ismerni a környezetre.

Az önkifejezésnek sokkal több módja létezik, mint köznapi ésszel gondolnánk.

Ha a belek tartalma kikívánkozik, akkor azt, ami a szívét nyomja, miért kellene magában tartania?

A halál ott kezdődik, ahol elfogynak a szavak.

Ami a földművesnek az eke, a mérnöknek a kerék, az a gondolkodónak a vécé. A kakálás magányában hősünkből csak úgy dőlnek az ötletek.

A tenger az alternatívok és az önjelölt zsenik birodalma. Nem nagy veszteség, ha mindörökre eltűnnek. Egy könnycseppet sem érdemelnek.

Gazdagnak lenni egyedül úgy érdemes, ha mindenki tud róla.

Nincs annál jobb, mint szórni a pénzt. Sok mindenre el lehet herdálni, de azzal a gyönyörűséggel, amit értelmetlen hülyeségek vásárlása jelent, semmilyen értelmes befektetés nem veheti fel a versenyt.

Istenben hinni dicséretes teljesítmény, de önmagunkban hinni sem utolsó.

A hullamerevség egyenlőséget teremt.

Az élet megköveteli, hogy kacagjanak rajta.