Egy kapcsolat kezdetén külön elemzést érdemel minden csók. Mindent tökéletesen rögzít az emlékezet, aztán fokozatosan eltéved az ismétlődés kuszaságában.
Egy románc során a szesz két ellentétes pillanathoz társul: mikor felfedezi egymást a pár, és mindent el kell mesélniük, illetve, mikor már nincs mondanivalójuk egymásnak.
Rámosolygott... visszamosolygott. A mosolyvalcer elölről. Meghökkentő ez néha a fogadalmakkal, az ember eltökéli, hogy így és így lesz ezentúl, és elég egy pici szájmozgás, máris vét a megingathatatlannak elkönyvelt törvény ellen.
Testünk órája nem racionális. A szerelmi csalódás tökéletes példa: nem lehet előre időzíteni a kigyógyulást. Amikor a legistentelenebbül fáj, azt hisszük, a seb nem forr be soha. Aztán egy reggelen meghökkenünk, mert sehol a szörnyű teher.
A gyászban ellentmondásos hatalom munkál, megfellebbezhetetlen hatalom, amely éppannyira ösztökél a szükségszerű változtatásra, mint amennyire csábít a múlt iránti beteges hűségre.