Az igazi jó tanács mindig észrevétlenül jön, mintha saját döntésed eredménye lenne.

A szerelem mindig többet akar adni, mint amennyi belőled valóban adható.

Minél hosszabb az életed, annál többször követed el azt a bűnt, amit az élet rövidségére hivatkozva megbocsáthatónak tartasz.

Miközben másokhoz próbálsz alkalmazkodni, alkalmatlanná válhatsz önmagad érdekeinek képviseletére.

A hálátlanság csak annyit jelent, hogy szívből jövő adományodat természetes szolgáltatásnak vették.

Ha kalapács van a kezedben, nem kell mindent szögnek nézni.

A modern ember csak azt az időt tudja megtakarítani, amit idő hiányában már nem tud munkavégzésre fordítani.

Az átmeneti boldogság elfeledteti velünk, hogy milyen áron jutottunk hozzá.

Az idő nem gyógyít, csak tartogatja számodra az átértékelhetőség képességét a fontossági sorrend módosítására.

Ha leng a zászló, még nem biztos, hogy jó irányból fúj a szél.

Még a kölcsönös segítségnyújtásban is mindig jobban jár az egyik fél.

Ha szorít a kötél, tekerj magadra egy másikat, meglátod, lazulni fog az előző kötél szorítása.

Az erős azért tesz engedményeket, mert úgyis megtartja hatalmát, a gyenge pedig azért, hogy ne érezze folytonos kiszolgáltatottságát.

Nem kell feltétlenül birkának lenned, ha nem akarsz együtt üvölteni a farkasokkal.

Az ember váltott lovakkal rohan a vesztébe, pedig gyalog is oda lehetne érni, s közben gyönyörködni lehetne az út szépségében.