Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved.

Sosem viseltem el azokat, akik másoknak hánytorgatják fel a magányukat, de azokat sem, akik szégyenként élik meg. A magány szabadság.

Megesik, hogy az ember úgy akarja megélni az eseményeket, ahogy vannak, teljes mélységükben, de ezt nem mindig lehet megtenni anélkül, hogy ne sebeznénk meg a körülöttünk lévőket.

Az egyedüllétben az a jó, hogy senkinek sem vagy a terhére, senkinek nem kell aggódnia miattad, nem kell kettős szorongásban élned, mert rosszul érzed magad, és mert a másikon látod, hogy szenved, amiért rosszul vagy.

Az ártatlanság a hónál is mulandóbb csoda.

Sokféle szenvedés van a világon, és senki nem ússza meg szenvedés nélkül, ne gondoljuk hát, hogy különlegesek vagyunk.

Sem a falak, sem a bútorok nem éreznek és nem szenvednek, ezért is tartanak tovább, mint mi, a kalapácsütéstől és a szándékos rongálástól eltekintve mindent kibírnak, míg nekünk, embereknek a tekintetek, a hangok is ártanak.

Senkit sem lehet megkímélni a csalódástól. Ha megkíméled egytől, jön a következő, minden halandónak megvan a fejadagja.

A halál jó, az élet szükséges velejárója. Egy sejt halála a sejt megújulását feltételezi, ha nem halnának el és nem születnének újak, akkor nem élhetnénk.

Az embert általában nem az gyötri, amit megtett, hanem az, amit nem, s úgy hal meg, hogy már nem is teszi meg.

Ha az ember világosan látja a célt és az oda vezető utat, és ha ez a cél, ahogy ma nevezik, globálisan helyes, nem szabad kételkedni.

Az élet meglepő. Ez volt az egyetlen bizonyosság, amely az élettel kapcsolatosan az évek során kikristályosodott bennem. Az élet kegyetlen és meglepő, egyhangú és meglepő, csodálatos és meglepő.

Ha egyszer az élet tálcán kínál valamit, azt el kell fogadni, ellenkező esetben nagy árat fizetünk. Az élet mindig bölcsebb nálunk.