Az embereknek meg lehet mondani az igazat, de az események bekövetkeztéig senki sem hiszi el. Akkor pedig már késő.

Boldogok a lelki szegények... a tanult emberek jobban átlátják a problémáikat, és könnyebben depresszióba süllyednek saját tehetetlenségük miatt.

Képzelj el egy sztrájkot, ahol senki sem dolgozna az anyagi javak világméretű újraelosztásáig!

A remény túlzottan állhatatos és makacs dolog ahhoz, hogy csak úgy meg lehessen szabadulni tőle. Akár a szenvedélybetegségek.

Semmi vagyok, a nullánál is kevesebb. Hideg. Láthatatlan.

A kultúra egyformává tett bennünket: senki sem igazán fekete vagy fehér vagy gazdag többé. Ugyanarra vágyunk. Egyénenként jelentéktelenek vagyunk.

Az újrahasznosítás meg a sebességkorlátozás értelmetlen baromság. Annyit ér, mint a halálos ágyon leszokni a dohányzásról.

A madarak és őzek a természet ostoba luxuscikkei, a halak felesleges melléktermékek.

A világ csupán egy másolatról készült másolat másolata. Nem érhetek semmihez, és semmi sem érhet el hozzám.

Gondoltál már arra, hogy a gumióvszer korunk üvegcippelője? Felhúzod, mielőtt megkezdődne a bál. Egész éjjel táncolsz egy ismeretlennel, aztán elhajítod a francba. Mármint az óvszert. Nem az ismeretlent.

Nem volt biztos benne, hogy a lelke is folytatni tudja majd a telefonbeszélgetést, de szerette volna, ha valaki hallja utolsó sóhaját.

Mi vagyunk Isten elfelejtett tudományos projektje, amit hagyott berohadni. Aranyhalak, amelyekkel Isten olyan rég nem törődik már, hogy kénytelenek a saját szarukat felzabálni az akvárium aljáról.

Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe.

Melyik a rosszabb: a pokol vagy a semmi? Ha nem kapnak rajta és nem büntetnek meg, feloldozásra sincs esélyünk.

Minél mélyebbre zuhan az ember, annál magasabbra szárnyalhat utána. Minél messzebb menekül, annál jobban fog hiányozni a Mindenhatónak.