Mindenki Faustnak születik, arra, hogy mindent hatalmába kerítsen, mindent megpróbáljon, mindent kifejezzen. Az elődök és kortársak tévedései tették tudóssá Faustot. A taszítás törvénye alapján, az uralkodó tévhitek és hamis elméletek cáfolatával halad egy lépést előre a tudomány. Arról, hogy Faust művész legyen, a tanítók ragályos példája gondoskodott. A művészet a vonzástörvény alapján, a kedves tárgyak utánzásával, követésével, tiszteletével lép előre.

Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk.

A művészet nem áttekinthetetlenül sok fogalmat és szerteágazó jelenséget felölelő kategóriának vagy tartománynak a neve, hanem épp ellenkezőleg, egy szűk és sűrű valami, egy alaptételnek a megjelölése, amely része a művészi alkotás alkotóelemeinek, a beléfoglalt erő vagy feldolgozott igazság megnevezése.

Minden anya nagy ember anyja, nem tehetnek róla, ha aztán az élet megcsalja őket.

Minden szülőanyán ott a magány, az elhagyatottság, a magára utaltság lenyomata. A férfinak annyira semmi dolga a pillanatoknak ebben a leglényegesebbikében, mintha a fogantatásnál se lett volna ott, mintha az egész az égből hullott volna alá. A nő maga hozza a világra utódját, maga húzódik vissza vele a lét hátterébe, ahol csend van, ahova félelem nélkül odateheti a bölcsőt. Ő táplálja és neveli szótlan alázattal.

Az emberek nem hisznek az ingyentanács hatékonyságában.

Akinek levágják a fejét, a haját nem siratja.

Jósággal kell vonzóvá tenni a jót.

Az átmeneti időszak jellemzői, mikor az elmélet még nem egyezik a gyakorlattal.

Mindenki azon igyekezik, hogy a tapasztalattal mérje magát, a hatalom birtokosai pedig a tulajdon csalhatatlanságuk meséje kedvéért teljes erejükből elrugaszkodnak az igazságtól.

A marxizmus kézzelfogható dolgokkal foglalkozó tudomány, a valóságról szóló tanítás, egy történelmi helyzet filozófiája.

Nem abban van az üdvösség, ha ragaszkodunk a formákhoz, hanem abban, ha megszabadulunk tőlük.

Röptéről ismerszik meg a madár.

Ami igazán hatalmas, az kezdet nélkül való, mint a világegyetem. Nem keletkezik, csak egyszerre itt van, mintha mindig is itt lett volna, vagy az égből hullott volna.

Az elkülönülő boldogság nem boldogság.