Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.

Semmi sem segíti elő jobban az ábrándozást, mint ha az ember egy csinos nőt követ, habár azt sem tudja róla, hová tart.

A nép kegye apály és dagály módjára változik örökkön örökké.

Az arany évenként tizennégy századrészét veszti vastagságának dörzsölés következtében. Ezt a tényt elkallódásnak nevezik. Ebből az következik, hogy a Földön forgalomban lévő ezernégyszáz millió aranyból évenként egymillió vész el. Ez az aranymillió porrá lesz, elrepül, atomokban lebeg, belélegezzük, megterheli, elváltoztatja, lenyűgözi és súlyossá teszi a lelkiismeretet, elkeveredik a gazdagok és a szegények lelkével; azokat kevéllyé, ezeket elvadulttá teszi.

Minden művész vágya, hogy egyszer tökéletesen kifejezze magát. A varangy, ha varangyot szül, tökéleteset alkot. Nem hiszitek? Csináljátok utána.

A sátánt rágalmazzák. Nem ő kísértette meg Évát. Éva kísértette meg a sátánt. Az asszony kezdte. Lucifer nyugodtan sétált a kertben, észrevette a nőt és azon nyomban sátán lett.

Gondolkodni: ez annyi mint táplálkozni.

Vágyaim vándorolnak

Mindig feléd!

Fogadd minden napomnak

árnyát, tüzét!


Üdvöm gyanútlanul és

Mámorosan

Hízelgő dalra gyúl és

Hozzád suhan!

Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szerelemért alkotta meg.

Ha egy nő beszél hozzád, azt figyeld, mit mond a szeme.

Egy bók olyan, mint egy csók fátyolon keresztül.

Fontos helyzetekben hihetetlenül hasonlatos az állat ösztöne a mindent átfogó értelemhez. Ilyenkor az állat úgy viselkedik, mint egy józan holdkóros.

Egyedül: ez a szó egyértelmű a halállal.

Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.

Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.