Vannak problémák és következmények. És az, hogy elmegyek valahova, és... és... bulizok, nem szünteti meg őket. Olyan, mintha én lennék az egyetlen értelmes ember a bolygón. Nem értem, miért a hülyeség mozgatja az egész világot!
Viszlát: százféleképpen mondhatod,
Könnyeid százféleképpen onthatod,
Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz.
Mondom: viszlát, viszlát,
Kiáltom hangosan át,
Mert mire hangom újra meglelem,
Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem.
Tudod, nagyon nehéz szülőnek lenni. A Mikulás az oka. Olyan sokáig próbálod titkolni a gyereked előtt, hogy nem létezik, hogy a végén már nem tudod, hol a határ.
Ha lehetőségünk lett volna bárki másnak elmondani a vallomásainkat, akit valóban érdekelt volna, kizárt dolog, hogy bármelyikünk is szóra nyitotta volna a száját. Felismeréseket megosztani egymással könnyebb, ha nem számít.
Néha az ember szeme meglátja, amit az agya nem. Kinyitsz egy újságot, és a fejedben megjelenik egy mondat, amit tudatosan el sem olvastál. Belépsz egy szobába, és rájössz, hogy valami nincs a helyén, mielőtt rendesen megnéznéd.
Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem?
