Utazni olyan, hogy az különleges. Az ágy és a konyha között ritkán történik megrendítő esemény, bár nem lehetetlen, mindenesetre biztos nem visznek be a rendőrök, mint vittek Lengyelországban, vagy nem indítanak eljárást ellened, mert nem engedélyezett tüntetésen veszel részt, mint történt Svájcban, nem akarnak megölni, mint akartak Oroszországban, nem látsz tengert és hatalmas hegyeket, szokatlan embereket és épületeket, nem caplat át az úton előtted egy rénszarvas, legfeljebb a gyereked vagy a feleséged.

A mindennapiságból való kikerülés meglöki az ember agyát, nem megvilágosul, ezt hagyjuk meg a metatérben utazgató ezoterikusoknak, hanem világosabban lát dolgokat és problémákat. A bőrödön érezni a szegénységet más, mint a Spektrum tévén nézni, a moszkvai mágnások elsuhanó autóit látni más, mint olvasni róluk a hírekben, Párizs gettónegyedeiben járva pedig szinte tapinthatóvá válik, mit jelent a modern kori népvándorlás. A helyváltoztatás kizökkent a megszokott köreidből, nem csak testben, gondolkodásban is.

Gyere, hajolj fölém,
fogd ki a lélekből a testet,
vedd magadhoz azt, ami
belőlem állat vagy ember.
Hadd mozduljon el
a szép fogoly,
hadd keressen új cellát
magának a szívedben.

Új nap, új hold,
új csillag, bár én
nem változtam,
neked mégiscsak voltam.
Egy rég lehullt fény,
ma már se hang, se kép.

Ki tudhatja, mit hoz a jövő, s hogy amit hoz, abban mennyi a saját akaratunk.

Mindig csak azt látjuk, amivé lettünk, soha nem látjuk azt, amivé lehettünk volna.

Nem sokáig él a jelen jövőkép nélkül.

Az idő nem élhető újra, ami volt, az már nincsen, és csak egy későbbi idő van, épp az az idő, ahány éves a férfi, épp azok a keserű és fáradt emlékek, amiket a múltból cipel, és azok a testi sérülések, amiket az idő vakart belé.

A titokkal senki nem tud egy életet leélni. A titok azért titok, hogy zárjai egyszer felpattanjanak.

A rosszkedvbe is bele tud fáradni az ember, és akkor ripsz-ropsz teljesen indokolatlanul jókedve lesz.

Azt hiszed, szabad vagy? Hát nem.
Neked olyan, hogy szabad vagy: nincs. Mögötted van egy akarat, ami, akár egy titkos szervezet vezérkara, utasításokat ad. Az idegpályákon és az ereken lohol a parancs, és te engedelmeskedsz, mert nincs más választásod.

Apa csak az lehet, aki egyszer megválik fegyvereitől, és hagyja a fiát a napra jutni.

Általános emberi probléma, de Magyarországon fokozottan az, hogy a többség a saját sorsának érzelmi elragadtatásában él, és képtelen a másik sors igazságait látni. Néha érdemes volna hátralépni.

Nem tudhatod, hogy meddig kelsz fel úgy, hogy képes vagy autentikus mondatokat létrehozni, hogy nem pusztán csak reprodukálod annak az emlékét, hogy író voltál valaha. Ha a horizontot nem tudod arrébb tolni, ha nem tudod újra felizzítani magadban az eleven figyelmet: véged van, mint író.

Magyar író nem tud úgy élni, mint a nyugati kollégák, akik, ha írnak két-három könyvet, megtehetik, hogy utána néhány éves szünetet tartsanak. De valahol szerencséje minden kis ország szerzőjének, hogy dolgoznia kell, nem válhat még életében saját szobrává.