Aki szeret, az nem gondolkodik, hanem akar.

Nappal eljönnek az élők, hogy meglátogassák a holtakat, de éjjel magukra maradnak a halottak, és még a virágok is, melyek sírjaikon nyílnak, bezárulnak és elfelejtik őket.

A valódi tragédia az, ha valaki soha életében nem próbált a végsőkig küzdeni, ha nem jutott el a teljesítőképessége határáig, ha sohasem talált rá valódi önmagára.

Ha az önzés az egyén rendkívüli érdeklődését jelenti önmaga iránt, akkor az önzés elengedhetetlen a tartalmas és boldog élethez.

Azt mondják, az idő - pénz. Ez a mondás lebecsüli az időt. Az idő sokkal, de sokkal értékesebb, mint a pénz. Ha van időd, általában szert tehetsz pénzre, de lehetsz bármilyen gazdag, egyetlen perccel sem vásárolhatsz magadnak több időt, mint amennyi időm nekem vagy a kandallónál heverő macskának van.

Ha valakit a sors tóba kényszerített, csodákat művelhet, ha kétéltűvé válik. Bámulatba ejtheti a világot azzal, mire képes a sikeres alkalmazkodás érdekében. Mégis azt hiszem, ésszerűbben jár el, ha azon igyekszik, hogy kimásszon a tóból, és tartósan a parton rendezze be életét - kopoltyúk nélkül.

A célok háromnegyede sosem valósul meg, a megvalósult célok többsége pedig nem hoz komoly eredményt, mert állandóan csak készülünk az életre, ahelyett, hogy élnénk. Vagyis a jelent feláldozzuk a jövő oltárán.

Senki sem nyert még versenyt, aki nem nevezett be.

Bókolj minden nőnek, akivel találkozol. Öt százalékban megtérül - nem rossz befektetés.

Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni.