A vallás felépítését elképesztően érdekesnek tartom. Az viszont érthetetlen számomra, hogy máskülönben intelligens emberek komolyan veszik.

Egészen más, ha valaki tanításával hat, vagy eleven erővel, a növekedés erejével. A bodhiszattva egészen addig tanítómester, míg buddha nem lesz belőle, attól kezdve viszont eleven erő, valamilyen vonatkozásban szervező, életet adó erővel hat.

Egy vallásos közösségben való részvételre lehetőségként tekintünk, csak olyan közösséget választunk, ami megadja nekünk azt, amit a vallástól elvárunk. Néhányan érzelmi beteljesedést kereshetnek. Néhányan pedig társadalmi kapcsolatokat kereshetnek. Néhányan pedig életük speciális problémáira találhatnak erkölcsi irányítást és segítséget. Így válnak a vallásos intézmények a kényelem, a nyugalom, a szellemiség és az erkölcsi gondolkodás piacává.

A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit. Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konvenciókban.

A tudomány és a vallás nem ellensége egymásnak, hanem szövetségese: két különböző nyelven mondják el ugyanazt a történetet, a szimmetria és egyensúly történetét... a mennyország és a pokol, az éjszaka és a nappal, a meleg és a hideg, Isten és a Sátán történetét.

Egész életünk egyetlen istentisztelet.

Krisztus szavaiból csak olyan lelkiismereti szabályokat olvastam ki, amelyeket magam is ösztönösen követni próbálok.

A vallás gyakran az ember és Isten közé áll.

Az életcélom az, hogy a zenémet és a táncomat eszközként használva megadjam a világnak azt, amit volt szerencsém megkapni: a Teremtővel való egyesülés eksztázisát.

Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bűneiktől.

A szeretet egyetlen módját ismered: gyűlölsz másokat. Csak úgy vagy képes kimutatni a szeretetedet a hazád iránt, ha gyűlölöd a többi országot, csak úgy vagy képes kimutatni szeretetedet az egyházad iránt, ha gyűlölsz minden más egyházat. Micsoda zagyvaság!

A Mennyország a pokol kapujánál van.

Megkérdezték egy bölcstől: - A sok híres fa közül, amelyet a Magasságos Isten sudárnak s terebélyesnek teremtett, egyetlenegyet sem neveznek azadnak, vagyis szabadnak, csupán a ciprust, mely gyümölcsöt nem terem. Milyen titok van ebben elrejtve? - És a bölcs ekképpen válaszolt: - Mindegyik fának megvan a maga termése és a maga kijelölt évszaka, amelyben zöldell és virágzik, más évszakban ellenben hervad és kiszárad. A ciprus azonban nincsen alávetve e váltakozásnak, mert minden évszakban egyforma üde zöld; s ilyen természetű az azad, a vallásban szabad ember is.

Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni.

Vannak pillanatok, amikor Isten engedelmességet követel. De olyanok is vannak, amikor akaratunkat teszi próbára, s arra kíváncsi, hogy fel tudjuk-e fogni az isteni szeretet lényegét.