Hogy nő fel a fiú apa nélkül? Hiszen az anyák kezéből mindig romlottan kerül ki a világba a fiú. Ha egészséges, gaz kópévá válik, ha pedig beteges, hitvány pulykává. Az anyák csak a lányukat nevelhetik, a fiúkat nem.
A te magzatod, leányom, azért adatott neked ajándékul, hogy úgy takard be az élet viszontagságai ellen gondoskodásoddal, mint ahogy tested elzárva és oltalma alatt tartotta, míg a születésre megérlelődött.
Nekem azért kell gyerek, mert én sohase lehettem igazi gyerek. Az én szüleim sok mindent megadhattak volna nekem, de nem vették maguknak hozzá a fáradságot, nem vállalták a kisebb vagy nagyobb kényelmetlenségeket, amik egy gyerekkel járnak.
Van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot.
Nem szabad a gyereknek minden kívánságát betölteni, mert megszokja. Márpedig az apa után az Élet következik, s az nem olyan bolond, hogy mindent elővarázsoljon a kirakatból, ami valakinek megtetszik.
Gyakori dolog, hogy szülők, ha gyermekük elkövet valamit, haragba lovalják magukat a saját beszédükkel, s egykönnyen kimondanak valami kemény ítéletet, vagy halálra veretéssel fenyegetőznek. Amikor azonban gyermeküket megpillantják, győz bennük a szülői szeretet, s kezdeti haragjuk elpárolog.
