A foci szabályai nagyon egyszerűek. Valójában ennyiről van szó: ha mozog, rúgd meg. Ha nem mozog, rúgd, hogy megmozduljon.

Aki azt mondja, hogy a győzelem nem minden, az valószínűleg soha nem győzött még életében.

A foci csapatjáték, nem pedig egyszemélyes. Csapatként győzünk, és minden játékos jobb egy igazi csapat részeként.

Megítélhetsz egy karriert, vagy egy szezont, de egyetlen versenyt nem.

A tévedések a játék részei. Hogy ki hogyan épül fel belőlük, az mutatja meg azt, ki az igazán jó játékos.

A fociban néha fel kell tartanod a kezedet, és be kell vallanod, hogy igen, ők jobbak nálunk.

Egy játékvezetőt nem lehet megtapsolni.

Nem magamnak futballoztam, hanem a magyar közönségnek, a magyar népnek. Hogy a mi zászlónk menjen feljebb, mint a másiké, tisztelve ugyanakkor a másodikat és a harmadikat is.

Számít az, ki ellen veszítünk, ha egyszer veszítünk?

A győzők akkor veszítenek, amikor kezdenek belefáradni abba, hogy folyton csak győznek.

Az igazán nagy sportoló nem akkor kemény, amikor minden rendben van, hanem amikor nehéz, fáj, nem megy neki.

Fiatalként robbanékonyan dühös voltam. Azt hiszem, a rögbi mentett meg, mivel az nem más, mint szervezett erőszak.

A meccset azok a játékosok nyerik, akik a pályát figyelik, és nem azok, akik le sem tudják venni a szemüket az eredményjelző tábláról.

Ha mindent beleadsz az edzéseken, ha átléped személyes határaidat és túl tudsz lépni a holtponton, akkor nem érdekel, hogy jó adottságaid vannak vagy sem. Csak az számít, hogy milyen keményen edzel: amíg így teszel, tisztelni foglak.

Nem megnyerni: megcsinálni, erről szól nálunk a dal; kiválasztani a neked megfelelő távot, felkészülni rá, és azt bármi áron teljesíteni. Ez a szellemiség azonnal rabul ejti az arra fogékonyakat.