Az önbizalom átragad. A hiánya szintúgy.

Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy vesztünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk.

Ha az egy igaz Isten külön vigyáz a bolondokra, az ejtőernyősöket a teljes Szentháromság óvja.

Ha a harmadik helyen vagy és nem gondolsz a győzelemre, akkor valami baj van.

A sikernek rengeteg gazdája van, a kudarcnak azonban mindig csak egy: az edző.

A sportban nincs garancia semmire, együtt kell élnem azzal, hogy ha nem teljesítem, amit várnak tőlem, rövid úton megválnak tőlem.

Egy idő után a góltalanság rányomja a bélyegét az ember játékára. Túl kell lépni rajta. Ez is fejben dől el, ha elkezdesz agyalni rajta, akkor vége. Stresszesen nem lehet futballozni.

A futballhoz kell szerencse is, de a szerencséért tenni kell.

A pályán csak egy számít, a siker. Mindegy, hogy a magánéletben nem vagyunk jóban, a pályán egy célért küzdünk.

A góllövés az egyetlen olyan dolog a labdarúgásban, amit nem lehet megtanítani.

A tulajdonságainkat az életből hozzuk át a futballpályára, hisz` először élünk, utána futballozunk. Ezt kell kezelnie egy edzőnek.

Kilencven százalékban meghatározó a szorgalom, persze szükség van valamennyi tehetségre is. Idővel rakódnak az emberre olyan trükkök, technikai finomságok, amelyeket szorgalommal el lehet sajátítani.

Nem lehetsz jó hegymászó, bármily ügyes vagy is, ha nem derűs a kedélyed, és ha hiányzik belőled a bajtársi szellem. A barátok éppoly fontosak, mint a teljesítmény.

A kézilabda nem kisasszonyok sportja, a gyengéd lelkek itt nem élnek meg, hacsak nem küszködök, kiabálok velük vagy tíz évig.

A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez egy íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz.