A jövő feltartóztathatatlan. Mindig is az volt. A rovásírást elsodorta a betű, a kéziratmásoló barátokat munkanélkülivé tette Gutenberg, Gutenberg porfogó és erdőzabáló könyveit pedig éppen most teszi múlttá a komputerizált világ.

A könyvtárunkban ülve akár a világ összes sarkába eljuthatunk.

Én kétséget nem tűrően tudom, hogy vigaszt csak az irodalomban találok, és minden, amire szükségem van, megtalálható a könyvek borítói között.

Nem jó könyveket kell terjesztenünk, hanem magát az olvasásnak a szeretetét.

Az olvasás művészetének első alaptörvénye: olvassunk jó könyveket.

Minden könyvben emberi lélek van.

Inkább azok beszélnek velünk felülről - valahonnan a felhőkből -, akik visszaélnek a tudományossággal, és ahelyett, hogy a megértést könnyítenék, a szakkifejezések sokaságával igyekeznek imponálni az olvasónak.

Nem hiszem, nem is hittem soha, hogy a fiataloknak más könyvek valók, mint a felnőtteknek, legfeljebb annyiban, hogy ha a fiataloknak írunk, szigorú kritikusokkal kell számolnunk, olyanokkal, akik villámgyorsan felfedezik és elutasítják a nagyképű szakzsargon és hamis érzelmesség leghalványabb nyomát is.

Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is.

Ha elolvasol egy könyvet, legfeljebb azt kockáztatod, hogy többet tudsz meg a világról.

A történetek nem hasonlítanak egymásra, mégis azt mondják, hogy a világirodalomban mindössze nyolc elbeszélés van, a többi annak a nyolcnak a variációja.

Amikor olvasol, a saját képeidet, a saját filmedet alkotod meg a fejedben.

Rendszertelenül olvasgattam, hol ezt, hol azt, többnyire elmélkedő könyveket. Mily súlyosak valamennyien s mégis, aki eszik belőlük s befogadja testébe, felhők között él.

Ketten kellünk hozzá! Ahhoz, hogy élni tudjon egy érzés, egy gondolat, ketten kellünk. Én csak kezdem, de veled együtt folytatjuk.

Vegyenek körül mindenkor könyvek és növények, bárhová is vessen a sors.