A tett az embert magával rántja. Hová? A következményekbe. Amelyek alól nem lehet kibújni.

Az viseli a legsúlyosabb terhet, aki a legtöbbet tudja. Mert az övé a felelősség.

A múltba már nem lehet visszalépni. Úgy kell elfogadni a tényeket, ahogyan jelenleg állnak. És néha bizony ez minden, amit tehetünk: vállaljuk a múlt tetteiért a felelősséget.

Képzelj magad elé egy magányos bölcset, amint egy sötét úton sétál végig pirkadat előtt, és a kezében tartott lámpással utat mutat embertársainak! Az efféle bölcsek, a világosság hordozói csak azt az utat mutathatják meg neked, amelyet hajlandó vagy követni. Ha letérnek az útról, követőik is irányt tévesztenek. Ha te lennél ez a bölcs, vajon képes lennél-e példáddal utat mutatni az embereknek?

Mások hibái nem teszik semmissé a saját hibáinkat ért bírálatot.

A tetoválást gyűlölöm. S mégis szeretném sok embernek a keze fejére ráíratni: Minden cselekedetnek van következménye!

A játék addig játék, ameddig mondhatod benne, nem ér a nevem. Az életben sohase mondhatod.

Nincs nagyobb erkölcstelenség, mint a jövőnkért vállalni a felelősséget, mert ezzel bevalljuk, hogy már semmi olyan változás nem történhet bennünk, amely különbbé vagy boldogabbá tehetné az életünket.

Miért van az, hogy a legtöbb dolog, amit más körülmények között önként megtennél, utálatos lesz, ha nincs más választásod?

Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk.

Képtelen vagy elviselni a csalódásokat, nem mersz dönteni. Hogy akarsz te felelősséget vállalni egy másik emberért, amikor a magad dolgaival sem bírsz megbirkózni? Hogyan bízza rád az életét egy lány, amikor ennyire bizonytalan vagy?

- Nem akarok az életed értelme lenni. Esetleg egy darabig.
- Miért mondod ezt?
- Gondoltam, örülsz. Minden férfi örül, ha előre fölmentik a felelősség alól.

Az élet döntések sorozata, s nem lehet kibújni a döntés felelőssége, meg az utána következő vezeklés súlya alól.

Én mindent, mindent vállaltam volna veled, ha nem is mondod, hanem csak a szemedből látom, hogy akarod, vagy legalább engeded, hogy veled vállalhassam, ami következik.

Régen azt gondoltam, döntéseket hozni nagyon nehéz feladat, félelmetes a vele járó felelősség. Most viszont nem érzek mást, csak fáradtságot. Nem félek, csak nagyon fáradt vagyok.