A haladásnak az első lépése megérteni, hogy mi bizony buták vagyunk. És hogyha igyekszünk ezen, még ha csak apránként is segíteni, az már sokat jelent.

A megégetett kéz a legjobb tanítómester.

Eleinte nem tudtam rájönni, hogy miért vagyok, de most már azt hiszem, azért, hogy kikutassam ennek a csodálatos világnak a titkait, hogy boldog legyek és hálát adjak a Teremtőnek azért, mert létrehozta. Azt hiszem, még sokat kell tanulnom.

Mindnyájunknak érdekünkben áll, hogy elűzzük negatív gondolatainkat, és inkább félig tele poharat lássunk a félig üres pohár helyett. De ez csak akkor sikerülhet, ha megszabadulunk a saját magunkról alkotott előítéleteinktől, amelyek gátolják fejlődésünket.

A bonyodalom a fejlődés záloga.

Vannak emberek, akik a saját kárukon sem tanulnak - én is ezek közé tartozom.

Amikor egy farkasanya megölte halálosan megsebesített kölykét, akkor megtanultam, mi a nehéz szívű könyörület, és hogy lehetővé kell tennünk, hogy a haldoklót megválthassa a halál. A faágakról aláhulló, majd újra visszamászó szőrös hernyóktól megtanultam, mi a céltudatosság. Amikor csiklandozva végigsétáltak karomon, megtudtam, hogyan kel életre a bőr.

Lehet, hogy most nem tűnik így, de ma erősebb lettél, mint tegnap voltál. Holnap még erősebb leszel.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy jólétben és kényelemben élve valamely szellemi magaslatra lehet jutni, mert bizony az ember nem alvás közben, hanem virrasztva és szüntelen tanulással fejlődik.

Hibák nélkül nem lehet tanulni.

Aki mindig csak azt teszi, amit már egyébként is tud, örökre megmarad olyan embernek, amilyen, és nem fog fejlődni.

Ha valaki azt mondhatja magáról: felebaráti szeretetemben, jó cselekedeteimben, hazám iránti hűségemben, méltányosságra és igazságosságra irányuló törekvésemben nem változtam soha, és soha nem is fogok megváltozni, akkor nem szólok semmit; és boldog, aki ezt önmagáról igazán elmondhatja! De egyebekben, mint pl. a politikában, az orvostudományban, a gazdaságtanban stb. stb. változatlansággal kérkedni: merő ostobaság.

Egy kard sem erős, amíg nincs megedzve.

A fejlődés örök ismétlés. Ha tanulunk valami újat, nem a "rossztól" lépünk tovább a "jóhoz", hanem a rossztól haladunk a kevésbé rossz felé, és a tanulás segít tovább a még annál is kevésbé rosszhoz, és így tovább. Örökösen úton vagyunk az igazság és a tökéletesség felé, anélkül, hogy valaha is odaérhetnénk.

Minden fejlődés több ezer apró kudarcon alapul, és a siker nagyságát ahhoz kell mérni, hogy hányszor vallottunk kudarcot a tárgyban. Ha valaki jobb nálunk valamiben, az attól van, hogy ő többször vallott kudarcot, mint mi.