Úgy tűnik, hogy olykor egy-egy pillanat minősége nem tükrözi a pillanatot magát - gyakran az adja meg a savát-borsát, hogy mi történt előtte és mi történt utána.

A tanulság: ne lobogj,
Ne égj kétfelől,
Ha sétálsz, sétálj,
Akár a dombra föl.
Hogy nem bűn a munka, jusson eszedbe,
De ne hagyd pocsékolni az időd.

Az élet csak egy krimi, olyan nyomozás, amelyet nap mint nap önmagunk után folytatunk, hogy felderítsük a saját sötét övezeteinket.

A pókerben az a szép, hogy bár mindig figyelembe kell venni a véletlent, a hosszú távú eredményeket nem a szerencse határozza meg. Valaki kaphat rémes handet, de legyőzheti azt, aki príma lapokat kapott. Természetesen az, akinek jó a handje, nagyobb eséllyel nyerhet a partiban, de végső soron a győzelmet az határozza meg - igen, kitaláltad! -, hogy a játékosok miként választanak a játszma során. Az életet ugyanígy látom. Mindenki megkapja a lapokat: van, aki jobbakat, mint mások. És bár lehet ragaszkodni a lapjainkhoz és azt érezni, hogy kiszúrtak velünk, az igazi játék abban rejlik, hogyan variáljuk a kártyákat, milyen kockázatokat vállalunk, milyen következményekkel vagyunk hajlandók együtt élni. Az emberek, akik következetesen a legjobb döntéseket hozzák a változó helyzetekben, előbb-utóbb előrejutnak a pókerben és az életben. És nem szükségszerűen ők kapták a legjobb lapokat.

Azért fontos szembenézni halandóságunk tényével, mert kisöpri az életünkből az összes felszínes, gyarló vacakot. Az emberek többsége arra pocsékolja az idejét, hogyan szerezzen még valamivel több pénzt, még egy kicsivel több hírnevet és figyelmet, még egy kicsivel több bizonyosságot arra, hogy igaza van, vagy szeretik, a halál viszont egy ennél sokkal fájdalmasabb és fontosabb kérdéssel szembesít: mi az örökséged? Miben lesz más és jobb a világ, miután elmentél? Milyen nyomot hagysz magad után? Mire és kire hatottál?

Embernek lenni annyi, mint veszélyek és a lehetőségek között egyensúlyozni.

Az egész élet egy kísérlet.

Az élet egy olyan vonat, ami soha nem fékez.

Az élet az, ami akkor zajlik, mialatt te más terveket szövögetsz.

Vannak dolgok, amiket muszáj megtennünk, bármi is a következménye.

Az élet olyan vizsga, ahol nincs helyes válasz. Ha újra kellene kezdenem, azt hiszem, ugyanazt tenném, elkövetném ugyanazokat a hibákat.

Talán olyanok vagyunk, mint az öntudat első, halovány megcsillanása, amelyet akkor érzékelünk, amikor reggel lassanként kiemelkedünk álmunkból. Egy jóval magasabb tudat előhírnökei, amely megérkezik, amint kinyitjuk a szemünket, és teljesen felébredünk. Az élet esetleg elterjed majd kozmoszunkban, és több milliárd, sőt billió éven át virágozni fog - mindez pedig talán azoknak a döntéseknek lesz köszönhető, amelyeket az életünk során itt, a mi kis bolygónkon hozunk.

Ha kellő odafigyeléssel, előrelátóan és tervszerűen, a buktatókat elkerülve haladunk előre a technológiai fejlődésben, a Földön és messze a Földön túl még sok milliárd évig virágozhat az élet - tovább, mint azt őseink a legmerészebb álmaikban hitték.

Az ember létezése történelmi véletlen csupán, és nem jelent optimális megoldást semmilyen jól definiált fizikai problémára. Ebből pedig az következhet, hogy egy precízen definiált cél felé törekvő MI javíthatja célelérési képességét a megsemmisítésünkkel.

Amikor valaki úgy kéri számon az élet értelmét, mintha a kozmoszunk dolga lenne értelmet adni létezésünknek, fordítva ül a lovon. Nem az univerzumunk ad értelmet a tudattal rendelkezel lényeknek, hanem a tudattal rendelkező lények adnak értelmet az univerzumunknak.