Az olyasféle önáltatás, hogy a háború elkerülhetetlen szükségszerűség, nem más, mint gyáva menekülés saját bűneinktől.

A hallgatás mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.

A büntetés csak akkor használ, ha a jutalmazást is gyakorolják.

Életünk bármely
ténye: bűn - ha megtiltják.
(Okot ad rá mind.)

A bűntudat nagyszerű ösztönzőerő.

Az élet megingathatatlan, állandó törvénye az aljasság. Az ember az aljasságáért kapta büntetésként az életet.

A szél jajszava - a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava.

A jótettből is lehet kegyetlenség, hanem a kegyetlenségből soha többé nem lesz jó cselekedet.

Sokféle lehet a lelkifurdalás: az egyik aprócska, kurta, a másik nagyobb és tovább tart, s ha megkapirgáljuk, bárkiben elő lehet kotorni legalább egy aprócska, réges-régi vétket. Persze az ember nem rágódik folyton azon, mit vétett valamikor, de bűne, bárhogy igyekszik is elfelejteni, úgy vándorol a testében, mint a szilánk, és sose lehet tudni, mikor döf egyszer csak belé.

Nem elég megölni a gyilkosokat, a lehetőséget kell kiölni, hogy gyilkosok szülessenek.

Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.

Nem nehéz gonoszságot találni ebben a világban. Valamiért a gonoszt mindig könnyebb elképzelni, mint a jót.

Bizony, könnyű dolog ártatlannak lenni. Könnyű, de aljas.

Még a szánakozást is lehetetlenné teszi az aljasság ezen a világon.

Ájult közönnyel nézlek.
Hová a váll, mely tündökölt,
nyoma a tündöklésnek?
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?