A boldogság a lábunk előtt hever. Csak le kell hajolni érte.

A boldogság soha nem cselekmény. Boldog ember nem cselekszik, hanem van; ezért boldog.

A vágyakkal alapvetően nincs gond, csak ha a boldogságodat ezek beteljesülésétől teszed függővé, mert akkor önsorsrontóvá válnak.

A boldogsággal úgy vagyunk, mint az órával: a legkevésbé bonyolult romlik el legkevésbé.

Egy szerény ember, ha batyujával vagy hátizsákkal gázol az áradó vízben, szomorú látvány, de nem olyan leleplező: látszik, hogy mindig közel élt a bajhoz, még ha mindenét elvitte is az ár, előbb-utóbb föl fog állni valahogy. De amikor az álboldogság dől össze, abban mindig van valami leleplező: mintha egy mesevilág díszleteit röpítené el a hurrikán, vagy öntené el a közönyös tengerár.

A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.

Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban... Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban.

Ha nem örülsz az apró dolgoknak, akkor igencsak szomorú ember lehetsz.

Olyan csodálatos nap volt, hogy úgy gondoltam, kár felkelni.

Amikor a tested minden sejtje annyira jelen van, hogy élettől vibrálónak érzed őket, és amikor az élet minden pillanatában megéled a Lét örömét, akkor mondhatod el, hogy megszabadultál az időtől.

Az emberek boldogsága az álomban ragyog.

Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely a szétosztás arányában növekszik.

A boldog ember boldogságot sugároz a világba, és ez az egyik legfőbb jó. Ezzel lehet igazán segíteni.

Ne hagyd, hogy az általad elképzelt szebb jövő elrontsa a jelened boldogságát!