Ha az ember kutató, a húszas évei vége nagyon kritikus időszak. Ha harmincig nem publikál valami nagy dolgot, akkor kicsapják legelni.

A természettudományokban egyre azt tapasztaljuk, hogy az igazság még csak nem is olyan lehetőség, amelyen elgondolkozunk, aztán elvetjük. Hanem olyan lehetőség, amelyen el sem gondolkozunk, mert olyan nyilvánvaló képtelenség.

A nagy elméleteket a gyakorlat időnként szétforgácsolja.

Sajnos, a kutatásban elvált egymástól a zsenialitás és a szakmai siker. Nem a kreatív emberek, hanem egyfajta magasan kvalifikált szakmunkások a ma sikeremberei.

Az adatok első átfutása a kutatások legizgalmasabb pillanatainak egyike. Nem olyan lélegzetelállító, mint a gyermekünket először megpillantani az ultrahangfelvételen, de a születésnapi ajándékbontogatást felülmúlja.

Kérdezzünk! Fedezzünk fel! Nézzünk be a kövek alá! Kérdőjelezzük meg a saját viselkedésünket, a cégünkét, az alkalmazottainkét és más vállalatokét, az intézményekét, a politikusokét és a kormányokét is! Ezáltal talán mindnyájan felfedezzük azokat a megoldásokat, amelyekkel lebonthatjuk korlátaink némelyikét. Ennél fontosabb célja a társadalomtudománynak nem lehet.

A tudományos élet egyik legcsodálatosabb vonása, hogy mi magunk választhatjuk ki a munkatársainkat a feladataink során.

A kis tények vezetnek a nagy tudáshoz.

Konspirációs teóriák szövik át az előítéletes gyűlölségek terebélyes szövetét, s hazugságok viselik a hitelesség gúnyáját. Ma nem csupán a tudomány és az értelem, hanem egyidejűleg az irracionalizmus korszakában is élünk. Sokan, akik a tudományos és a technológiai forradalom bűvöletében élünk, el sem tudjuk képzelni, hogy e két világ vetélkedésében a tudás marad majd alul a miszticizmussal szemben, pedig ez is egy lehetséges forgatókönyv.

Ez a feladatunk most: annyit fejlődni egyéni emberként, egyfolytában megújulva, hogy a technológia vállára állva még tovább lássunk. Néha az is a vállunkra fog állni, de aztán a kihívás, hogy újra felálljunk, és mi álljunk a technológia vállára, hogy az egészítsen ki minket. Ne lecseréljen, hanem többé tegyen minket, agyunkat, kezünket toldja meg a végtelenségig.

Ez a science fiction szerepe: ragasztóanyag a valóság és a lehetséges jövő között.

A legszomorúbb dolog a tudományos kutatással kapcsolatban az, hogy amikor az ember még fiatal, sok ideje van, azonban senki nem ad neki pénzt. Mire egy kissé feljebb tornázza magát a ranglétrán, már általában képes rábírni valakit, hogy támogassa, soha nincs azonban elég ideje arra, hogy bármi érdemlegeset tudjon tenni.

Minél alapvetőbb egy felfedezés, annál távolabb esik a gyakorlati felhasználástól, annál kevésbé függ össze a mindennapi problémákkal. Mégis ezek a nagy alapvető felfedezések viszik előre az emberiséget.

Az emberi értelem képes szabályszerűségeket és új gondolatokat fölfedezni. Ez volt a legnagyobb találmány - hogy találmányok lehetségesek.

Egy modern felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az összes ismert tudással. Ha nem áll ellentétben, akkor csak egy kis adalék.