Nincs olyan hogy lehetetlen, csupán hibás algoritmus.

A tudomány üzemanyaga a tudatlanság. A tudomány olyan, mint egy éhes olvasztókemence, amelyet a minket körülvevő tudatlanság erdejéből származó fahasábokkal kell táplálni. Az irtás során a tisztás - amelyet tudásnak nevezünk - egyre kiterjedtebb lesz, kerülete növekszik, így bővül az ismeretlennel való határának nagysága is.

Tudomány nélkül minden csoda. Tudománnyal van rá esély, hogy semmi sem az. A vallásos hit emiatt egyre kevésbé szükséges és releváns.

A tudományban úgy érheted el a legjobb eredményeket (és gyakran a legjobb szalagcímeket is), ha nem a csordával, hanem azzal szembe mész.

A művész ösztönösen kitalálja maga köré a világot, a kutató épp ezt nem teheti, ő csak rögzít, megmagyarázhat legfeljebb, de nem tesz, nem tehet hozzá semmit a megtapasztalhatóhoz.

A tudományos pályán a teljesítmény számít, a nők is ugyanúgy hozzá tudnak tenni a tudomány fejlődéséhez.

Teljesen mindegy, mit csinál az ember, azt csak szeretettel, szívvel és valóban szenvedéllyel lehet. Szívvel, szenvedéllyel és a tudomány erejével. Nem hiszek abban, ami mögött nincs tudomány.

A technológiától való félelem olyan, mint egy járvány, mint amikor vírusok grasszálnak. A digitális átalakulás ellenzői, ha tehetnék, a levegőbe repítenének valamennyiünket, nem is szólva a vallásos indíttatású gyilkos fantáziákról, mert természetesen azzal is gyanúsítanak bennünket, hogy istent játszunk. A probléma az, hogy az ember csak azt tudja megvédeni, amivel intellektuálisan azonosul. Márpedig nem állnak minden utcasarkon mesterfokozatú informatikus végzettségű tengerészgyalogosok.

A kérdések kérdéseket szülnek. Elképzelhető, hogy mindenre csupán egy válasz létezik? Egyetlen válasz, amely belefér egy mondatba, egy képletbe? Egy olyanba, hogy utána az ember a homlokára csap, hogy hát persze! Végtére a tudósok is ilyesmit keresnek. A nagy, egységesítő elméletet. Az ősrobbanáskor az univerzum egyetlen forró szósz volt. Bumm! Egészen biztosan látványos, de most őszintén, azért a későbbi világmindenség, benne a galaxisokkal, napokkal, üstökösökkel és bolygókkal, amelyeken fajok milliói sétafikálnak, összehasonlíthatatlanul komplexebb.

Ahhoz, hogy valaki tudós legyen, nem elég nagyon okosnak lenni! Ahhoz személyiség szükségeltetik.

Csak élő tudomány létezik. Az emberiség tudása nem őrizhető meg folyamatos kutatás nélkül.

Amiként a művészhez, a tudóshoz is más nyelven szól a természet, mint hozzánk, hétköznapi halandókhoz.

Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.

Egykori legmerészebb álmaim elemi tankönyvi ismeretté "süllyedtek". És ha azt gondolod, nyájas, a tudományon kívüli olvasó, hogy most már be van fejezve a nagy mű s az alkotó pihen, nagyon tévedsz, pár év múlva jobb módszerrel csinálják meg ugyanazt, és mielőtt észrevennéd, nem vagy más, mint ócskavas...

A tudomány a valóság költészete.