Szeretni az tud igazán, aki sírni is szokott.

Amikor félek, megnyitom a szívem, és hagyom, hogy a szeretet eloszlassa a félelmet.

Az áldozattal kell kezdeni a szeretet építését.

Az ember szíve úgy van teremtve, hogy szeressen. Valakit, akárkit. És ki áll hozzánk legközelebb, ha nem saját magunk? Kit szeretnénk, ha önmagunkat nem szeretnénk? Olyan jó önmagunkat szeretni. Hiszen más alig is szeret bennünket.

A szeretet nem múlik el a szépséggel.

Mindenkihez szeretettel érdemes közeledni. Furcsán hangozhat, de tényleg erre törekszem. Csakis a szeretetet próbálom keresni mindenkiben, vagy azt, hogy vajon miért fojtja el? Igyekszem meglátni és megérteni, mi lehet az oka, ha valaki mogorva és bumfordi velem.

A nő a boldogságtól fest szépnek és fiatalnak. A boldogságtól, hogy tudja, hatalma van ahhoz, hogy szeressen és szeressék.

A jó házasság alapja a barátság és a szeretet, és talán a szerelem is.

Szeretetem úgy sugárzik, mint egy máglya fénye. Senkire sem irányul, és senkitől sincs megtagadva.

A szeretet a legnagyobb áldozatokra képes, mig az önző ember csak önmagát szereti.

Csak addig haragudhatik az ember, amig szerethet.

Amikor szeretünk valakit, milyen sok mindent megtanulunk saját magunkról is! Hogy egy másik ember mozdulatai és félelmei eloszlatják a mi félelmeinket.

Az európai kultúra alapköveként emlegetett Biblia semmi másról nem beszél, mint a szeretetről. Arról a szeretetről, ami nehéz, nem arról, ami könnyű, amikor a szeretet tárgya úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik, azt mondja, amit én akarok, hogy mondjon, úgy szeret, ahogy nekem tetszik. Így könnyű szeretni, hiszen a szeretet nem a másikról szól, hanem rólam, akinek elvárásai vannak, hogy miként és hogyan kell működnie a másiknak, hogy az normális legyen.

Aki mer, tud.
Aki próbál, tesz.
Aki szeret, él.

A szeretet közelebb visz a másik emberhez, a harag pedig szembeállít vele.