Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel.

A szereteten kívül semmi nincs, ami az embereket fölülemelné a fajukat és a mindennapjaikat átjáró közönségességen.

Nincs az a szeretet, amely ne válna segítséggé.

Az önuralom az izomhoz hasonlatos: ha arra kényszerülünk, hogy naponta sokszor használjuk az önuralmunkat, elfáradunk, és estére már nem lesz elegendő erőnk az önuralmunk megőrzéséhez. A szeretet azonban pont fordítva működik. Minél többet szeretünk, annál több szeretetre vagyunk képesek.

A szeretet nem kopik a használattól, hanem növekszik.

Ha szeretsz valakit, nem bírod elviselni a gondolatot, hogy elveszítheted.

Ha szeretek, jó élni. Ha nem... csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem... jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő.

Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.

A szeretetre minden lehetőséget ki kell használni, mert nem tudhatjuk, meddig tehetjük meg.

Nem azt kell nézni, hogy milyen lett, akit szeretünk, hanem hogy ki volt ő.

Nem hiszem, hogy az ember ugyanúgy szerethet két olyan dolgot, mint például a tánc és az éneklés. Egy kicsit mindig jobban szereted valamelyiket, és valószínűleg az is megy jobban, mert erősebben próbálkozol.

A szeretet nem rabság, hanem egymás megértése. A másik lényének a tisztelete.

Az igazi szeretetben nem rab vagy, hanem szabadon ki tudod bontakoztatni az értékeidet.

A szeretet a szívekbe tetovált mennyország
térképe.

Nehéz megmondani, mikor és hogyan fogjuk elveszíteni azt, akit szeretünk. De szomorú lenne, ha azért nem engednénk meg magunknak, hogy szeressünk, mert félünk a másik elvesztésétől.