Manapság szinte az összes kölyök híres akar lenni, amikor felnő. Ha megkérdezed tőlük, hogy miért, nem tudnak válaszolni. Szerintem Andy Warhol tévedett: a jövőben olyan sokan lesznek híresek, hogy egy napon mindenki 15 percre ismeretlenné válik.
Sok híresség a sikerrel nagyon önző lesz, és elfelejti, hogy a mögötte lévő csapat is kellett ahhoz, hogy eljusson a csúcsra. Én megtanultam, hogy a csapatjáték mindennél fontosabb.
Sokaknak olyan a karrierje, mint a házi őrizet: az, hogy aranyra vannak festve a rácsok, nem sokat javít a dolgon. Talán okosabbak azok, akik a rácsokat kékre festik, mint az ég, így nem látszanak, bár attól még ott vannak.
Ami értékes, azt mindig megdicsérem, tudom, mennyit jelentett nekem is a bátorítás. Hiszek a pozitív ösztönzésben. Ahol az ember megteheti, ott ne fukarkodjon a dicsérettel, a jó szóval. A tudományos munkáért a felismerés örömén, a szakma elismerő értékítéletén kívül nem sok egyéb jár.
A népszerűségnek megvan a jó oldala, sok ajtót kinyit, de az az igazság, hogy mégsem szeretem túlzottan, mert nagyon eltörpíti az ember privát szféráját.