Ahhoz, hogy valaki tudós legyen, nem elég nagyon okosnak lenni! Ahhoz személyiség szükségeltetik.

Mindenkinek van fogyatékossága, csak nem mindenkinek látszik.

Emberi érték a tehetség, ami majdnem mindenkiben megtalálható, csak sokáig kell faragni a követ, hogy végül megcsillanjon a drágakő.

Időnként a szürkének látszó kavicsból is előtűnik a drágakő csillogása.

Amikor az ember szembesül a ténnyel, miszerint meg vannak számlálva életének hónapjai, akkor az idő sokkal fontosabbá válik. Ugyanakkor minden napnak tudok örülni. Sosem voltam vallásos, de mostanában elalvás előtt fohászkodom, és megköszönöm, hogy ez a nap is megadatott még.

A testi sebek behegednek egy idő után, de a lelkiek örökké megmaradnak.

Aki a halálból tért vissza, az minden napot meg tud becsülni.

Szerelem nélkül is nagyon jól lehet együtt élni. De nekem ezt például sose mondták el gyerekkoromban, és amikor elmúlt a szerelem, akkor nagyon erősen éreztem azt a kihívást, hogy melyik a nagyobb áldozat: hűségesen továbbélni egy kicsit takaréklángon, vagy venni a bátorságot, egy új szerelemhez, hogy abban bizonyos ideig újra boldog lehessek. Azt gondolom, ezzel minden ember szembesül az élete folyamán, de nekem senki nem mondta el, hogy az életemben ilyen kihívások lesznek, és hogy az ilyen kihívásoknak hogyan lehet a legemberségesebben megfelelni.

Az értelmi adottságainkért mintegy ezer génpár felelős. Elképzelhetetlen, hogy a következő évtizedekben ezeket genetikai módszerekkel befolyásolni lehetne. Sokkal érdemesebb inkább tanulással kihozni belőlük a maximumot.

Meghalunk - ez a világ rendje. De érdemes harcolni az életért.

Ha az ember csinálhatja azt, amit szeret, akkor nincs baj. Baj akkor van, ha nem találnak rá tehetségük hasznosítási lehetőségére - vagy ezt megakadályozzák.

Nem baj, ha nem az válik valóra, amit az ember akar, mert a sors majd felkínál mást. Az sem baj, ha az ellenségeink "megfúrják" az elképzeléseinket, mert minden rosszban van jó is, és sokszor ez a jó több, mint amit az ember remélt.

A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét.

Aki akar élni, aki akar harcolni a túlélésért, az higgyen abban, hogy a betegség nemcsak a kórokozóktól függ, hanem tőle is. Ha mindent megteszünk azért életmódunkkal jó lelki és testi állapotban, hogy élhessünk addig, amíg a lehetőségeink megengedik, annak sokkal jobb az esélye, mint aki feladja.

A sikertelenség is fontos eredmény - tanulságul szolgál.